Tavaszváró

Mit mond a statisztika?

Nem dőlt még el a Győr bajnoki címe? Bennmaradhat az Eger? Az elmúlt évek eredményeiből csemegéztünk.
 
 

Tavaszváró

Mit mond a statisztika?

Nem dőlt még el a Győr bajnoki címe? Bennmaradhat az Eger? Az elmúlt évek eredményeiből csemegéztünk.
 
 
 

Tavaszváró

Mit mond a statisztika?

Nem dőlt még el a Győr bajnoki címe? Bennmaradhat az Eger? Az elmúlt évek eredményeiből csemegéztünk.

Gyorsan szeretnél értesülni a Pestmegyeifoci.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A 2004–2005-ös szezon óta szerepel ismét 16 csapat az NB I-ben. Az elmúlt nyolc idény tavaszi fele bővelkedett izgalmakban, érdekességekben, és várhatóan a mostani évad második része is rejt még nem kevés meglepetést. A Rangadó.hu az elmúlt évek statisztikái alapján összegyűjtötte, mi várt a csapatokra az adott évben, sikerült-e megőrizni az őszi remek formát, vagy éppen mélyrepülésbe kezdett a szezon első felében még szárnyaló együttes az adott pozícióból.

Az első – Nem dőlt még el?

A Győri ETO FC magabiztosan vezet a téli szünet után, előnye hat pont a második MTK-val szemben. Pintér Attila együttese a 17 őszi forduló alatt 38 pontot gyűjtött, ennél jobb teljesítményre (szintén 17 mérkőzés alatt) csak az MTK volt képes. A fővárosiak a 2006–2007-es szezonban produkáltak 41 pontot a bajnokság valamivel több, mint első felében, ám ez akkor nem volt elég nekik a bajnoki címhez. Hiába az ötpontos előny, végül a Debrecen emelhette magasba a bajnoki serleget, az MTK pedig a második helyen zárt. Az imént említett DVSC az NB I tavalyi kiírásában hasonlóan jól (sőt, mivel veretlen volt a csapat, valamivel jobban) szerepelt, mint most az ETO. Kondás Elemér csapata 38 ponttal zárta az őszt, éppen a mostani első Győr előtt, és a hasonlóan remek tavaszuknak köszönhetően a debreceniek meg is nyerték a bajnokságot. Az elmúlt nyolc szezonban négy alkalommal tudta megőrizni előnyét az őszi első, négy alkalommal viszont visszacsúszott a második helyre.

A második – A veszélyes üldöző?

A második helyen az újonc MTK végzett ősszel. Garami József remek érzékkel állította össze együttesét, és ez az eredményeken is meglátszik. Az MTK második vonalban szerzett lendülete nem tört meg, így a Győr közvetlen üldözőjének mondhatja magát. Általánosságban megállapítható, hogy amióta ismét 16 csapat szerepel az NB I-ben, a második helyezettek rendre kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak – ráillik ez a profil a fővárosiakra is. Az első három szezonban (2005, 2006, 2007) a második helyezett – mindhárom alkalommal a Debrecen – rendre elhódította a bajnoki címet az őszi bajnoktól, és 2010-ben (ismét a Loki) is az őszi ezüstérmesek nyakába került az arany. A legutóbbi két szezon azonban más tendenciát mutat, tavaly a Győr egy, az azelőtti évben a ZTE két pozíciót rontott a dobogó második fokához képest. A legnagyobb mélyrepülés a Honvéd nevéhez fűződik, a kispestiek a 2007–2008-as szezonban egészen a nyolcadik helyig csúsztak vissza a második pozícióból.

A harmadik – Nem ér oda a Loki?

A bajnoki címvédő Debrecen csak a harmadik helyről várhatja a folytatást. A hajdúságiak ráadásul jelentős, tízpontos hátrányt halmoztak fel a listavezetővel szemben, így egyáltalán nem lesz könnyű dolguk tavasszal. Szinte lehetetlen is a feladat – legalábbis ha a bajnoki címvédést tűzték ki célul a DVSC-nél –, és bizony a statisztika sem árulkodik másról. Az elmúlt nyolc szezon nem hozott eddig olyan évadot, hogy a dobogó alsó fokán telelő csapat felért volna az első helyre. Sőt, egyetlen helyet is csak két csapatnak, tavaly a Videotonnak, valamint 2008-ban a Debrecennek sikerült javítania. Két stagnálás mellett négy pozíciórontás fűződik az elmúlt nyolc év őszi bronzérmeseinek nevéhez: 2005-ben a ZTE három-, 2009-ben a Vasas hét-, 2010-ben az Újpest egy-, 2011-ben pedig a Kaposvár rontott négy helyet a dobogó alsó fokáról indulva.

A negyedik – Marad a Videoton?

A Videotoné a dobogóhoz legközelebb álló pozíció. A székesfehérvári klub az őszi Európa Liga-menetelésnek (is) köszönhetően kissé leszakadt, bár az ősz második felében egyre közelebb verekedte magát az élmezőnyhöz. Fel kell pörögniük, ha dobogós célokkal akarnak nekivágni a tavasznak. Általánosságban elmondható, hogy a negyedik helyezettek nyújtották az egyik legkiegyensúlyozottabb teljesítményt az elmúlt években: a nyolc vizsgált szezonban összesen háromszor mozdult el a bajnokság végére az aktuális dobogósokat üldöző csapat. Kétszer felfelé, a Haladás (2009-ben) és a Ferencváros (2011-ben), egyszer pedig lefelé, az Újpest tavaszának köszönhetően (2010). Mindhárom alkalommal egy helyet javítottak, illetve rontottak a csapatok, a többi évben pedig, aki ősszel a negyedik helyen végzett, az tavasszal is ott zárta a szezont.

Az ötödik – Dobogó vagy alsóház?

A Honvéd több győzelmének köszönhetően előzi meg a Ferencváros csapatát. Marco Rossi együttese 25 pontot gyűjtött 17 forduló alatt, ami a kevésbé erős ötödikek közé rangsorolja az együttest. Mindössze két csapat, a Nyíregyháza (2008–2009) és a Diósgyőr (2005–2006) tudta ennél kevesebb ponttal zárni az őszt ebben a pozícióban. Azt hinnénk, megnyugtató lehet egy csapat számára az ötödik hely megszerzése, mivel közel áll a dobogóhoz, még sincs bajnokságnyerési kényszer a csapaton, a kiesést pedig már az őszi teljesítményével elkerülte. Nos, ez valóban így lehet, pont emiatt elmondható, hogy az elmúlt években, az ebben a pozícióban végző csapatok rendre érezték is ezt a kényelmes helyzetet, hiszen a legtöbb alkalommal rontottak. 2006 és 2009 között minden alkalommal visszaesett néhány pozíciót a középmezőny éllovasa – 2009-ben például a Nyíregyháza kilenc helyet rontott, és éppen csak nem esett ki az NB I-ből –, és tavaly is bukott két helyet az akkor ötödik Diósgyőr. Persze, ellenpéldával is szolgálhatunk, hiszen az MTK (2005) és a Győr (2010) is bizonyította, hogy a dobogó is elérhető lehet ugyanebből a pozícióból.

A hatodik – Beleszól a Ferencváros?

A Ferencváros birtokolja a hatodik helyet a tabellán. Ricardo Moniz évközben vette át a csapatot, és az ősz végére már-már elmondható volt, hogy összeállt a játék a keze alatt. Mindössze három pont a lemaradásuk a dobogós Debrecentől, a tavaszi 13 forduló alatt tehát sok minden megtörténhet még az élbolyban. Nem is lenne meglepő, ha a hatodik helyen telelő csapat megkavarná a sorrendet az élmezőnyben, hiszen a korábbi években is az ezen a helyen állomásozó csapatok voltak a legaktívabbak – legalábbis ami a tabellán való liftezést illeti. Egyetlen alaklommal, 2010-ben az MTK maradt hatodik a tavaszi produkciója után, a többi évben nem maradt nyugton az élmezőnyt üldöző csapat. Ami jó hír a Ferencváros szurkolói számára, hogy mindössze kétszer rontott pozíciót a hatodik helyezett, ötször pedig felfelé ívelt a pályája. A legnagyobb ugrást a Győr, illetve a Paks hajtotta végre – előbbi 2008-ban bronzéremig, utóbbi tavalyelőtt a dobogó második fokáig menetelt tavasszal.

A hetedik – Még a legjobb tízben sem?

A Diósgyőr jól kezdte a szezont, aztán valami mégis elromlott Sisa Tibor csapatánál. Érezték ezt a vezetők is, így szezon közben távozott a vezetőedző. Szentes Lázár irányításával nem sokat javult a DVTK játéka, és a csapat így nem tudott kitörni a középmezőnyből. A statisztika nem ígér sok jót a tavaszra sem a hetedik helyezetteknek. Ha a Honvédnál elmondtuk, hogy nem szabad elkényelmesednie a csapatnak, akkor ez a DVTK-ra is ugyanúgy igaz. Az elmúlt három szezonban rendre a hetedik helyen telelő csapatok voltak az egyik legnagyobb mélyrepülők a bajnokságban. Tavaly a Pécs öt-, azelőtt a Lombard hat-, egy évvel korábban szintén a Lombard négy helyet rontott, így még az első tízbe sem fértek be. Pozitív oldalra az akkor újonc Tatabánya (2005–2006), illetve a Vasas (2007–2008) szereplése írható fel, ők egyaránt két helyet javítva az első ötbe verekedték magukat a hetedik helyről indulva.

A nyolcadik – Fel vagy le vezet a Kaposvár útja?

Prukner László tanítványai kissé hullámzóan kezdték az őszt, de a 9-10. forduló után már egy összeszedett Kaposvárt láthatott a publikum. A Rákóczi a tabella közepén telelt, innen várja 23 pontjával a folytatást. A középmezőnyre jellemző adatokat kell megemlítenünk: a nyolcadikak, csak úgy, mint a középmezőny szinte összes többi csapata, nem éppen a kiegyensúlyozott szereplésükről híresek. Nagy változás azonban nem mondható el az itt tanyázó csapatoknál. Általában két-három helyet szoktak rontani az egyesületek, de az sem ritka, hogy ugyanennyit javítanak a csapatok ebből a pozícióból.

A kilencedik – Ront, vagy javít a Paks?

A nagyon korán edzőt váltó paksi csapat zárt a kilencedik helyen. Tomiszlav Szivics együttese ugyanannyi pontot gyűjtött, mint az egy meccsel többet nyerő Kaposvár. A dobogó azonban még így is jóval közelebb van a tolnaiakhoz, mint a kiesést jelentő 15. pozíció. Hasonló tendenciát mutatnak a kilencedik csapatok, mint a két hellyel jobban záró hetedikek: inkább rontanak, mint javítanak helyezéseiken, valószínűleg köszönhető ez annak is, hogy ritka az olyan szezon, amikor a dobogó közelebb áll a középmezőny végéhez, mint a kiesőhelyek valamelyike. Ennek köszönhetően a kiesés szele megcsapott néhány csapatot már az elmúlt években, ami 2007-ben a Pécsnek a vesztét is okozta – a baranyai együttes hiába került a legjobb tízbe ősszel, tavaszi produkciójuk csak a 15. helyre volt elég a bajnokságban, így kiesett az együttes az élvonalból. 2010-ben öt helyet rontott a Paks kilencedikként, tavaly pedig az Újpest csúszott vissza négy helyet a tabellán. A legnagyobb ugró az FC Fehérvár volt, amely 2008 tavaszán az ötödik helyig menetelt tavasszal.

A tízedik – Cél a bennmaradás, és ennyi?

Az Újpest nagy csalódást keltett szurkolóinak őszi szereplésével, bár ezzel a csapat vezetősége láthatóan nem ért különösebben egyet, hiszen a télen nem erősítettek. A szurkolók viszont némaságot fogadtak, így tüntetnek, nélkülük bizony nem lesz könnyű dolga az egyáltalán nem túl acélos együttesnek, így könnyen lehet, hogy az Újpest is a szürke tízedikek táborába verekszi magát tavasszal. Érezhető mindenkori tízedikek teljesítményén, hogy tavasszal már nincs más céljuk, mint a bennmaradás kiharcolása. Kétszer lépett előre csapat az elmúlt nyolc szezonban, a többi alkalommal rendre rontott két-három helyet az aktuális tízedik. A legnagyobb csalódást a Vasas okozta szurkolóinak: az angyalföldi klub tavaly ebből a pozícióból esett vissza egészen a kiesést jelentő 15. helyig.

A tizenegyedik – Megint pazar Hali-tavasz jön?

A Haladás is felemás őszön van túl. Artner Tamás legénysége továbbra is légiósok nélkül, nagyrészt saját nevelésű játékosokkal vágott neki a bajnoki szezonnak, és így a 11. helyet szerezte meg az ősz során. A szombathelyiek az előző években rendre tavasszal találtak magukra, így egyáltalán nem lenne meglepő, ha tovább javítanák a tizenegyedikek örök statisztikáját. Érezhető, hogy közel a kiesőzóna, így aztán a tizenegyedikek általában nem is bízták a véletlenre a sorsukat: háromszor fordult elő, hogy egy-két helyet rontott az itt telelő csapat, egyszer (tavaly, a Ferencváros) őrizte meg tabellán elfoglalt helyét, négyszer pedig javított is eredményein az itt tanyázó klub. Ráadásul általában nem is kis mértékben, hiszen például 2006-ban a Kaposvár négy-, 2010-ben a Ferencváros szintén négy-, 2011-ben az Újpest pedig öt helyet lépett előre a tabellán.

A tizenkettedik – Egy-két helyet javíthat a KTE?

A szintén edzőváltáson átesett Kecskemét foglalja el a 12. helyet. Szoros a verseny a középmezőny végéhez közeledve, fej-fej mellett haladtak a csapatok az ősz során, így sikerült Horváth Ferenc együttesének megszerezni ezt a pozíciót. A KTE egyre inkább összeérik az élvonalban debütáló edző vezetésével, és ez várhatóan a tavaszukra is jó hatással lehet. A számokat nézve nem várhatunk azonban nagy mozgást a Kecskeméttől, ez igaz a tabellán felfelé és lefelé is. Egy csapat, vagyis pontosabban kettő, a 2009–2010-es és a tavalyi Haladás tudott nagyot alkotni ebből a pozícióból, mindkét alkalommal négy helyet lépett előre a tavaszi fordulók alatt. Másfél évvel ezelőtt az MTK is erről a helyről várta a folytatást, a Garami József vezette együttes volt az egyetlen, aki ebből a pozícióból az elmúlt nyolc évben elérte a kiesőhelyek egyikét.

A tizenharmadik – A Lombardnak rossz ómen?

A Lombard Pápa teljesítménye sem volt elég ahhoz, hogy a csapat a legjobb tíz közé kerüljön, bár csakúgy, mint a többieket, a bakonyi együttest sem fenyegeti különösebben a kiesés réme. Érdekes azonban a babonásoknak egyáltalán nem szimpatikus pozíció. Az elmúlt évek legjobb tavaszait rendre a 13-15. helyeken tanyázó csapatok produkálták – a helyezések szempontjából. A 13. csapatok csak az első 16 csapatos (a mostani 16 csapatos érát tekintve) szezonban, illetve a legutóbbi évben végeztek rosszabb helyen, mint az őszi produkciójuk. Ekkor is csupán egyetlen helyet rontottak az érintettek, igaz, mindkét esetben a Lombard volt az a csapat. A többi évben rendre javítottak helyezésükön az együttesek, ráadásul a legkisebb előrelépés is rögtön két helyet jelentett a tabellán, míg a legjobbak (Honvéd, 2007-ben; Győr, 2009-ben) öt helyet léptek előre – a Honvédnak ráadásul szintén csak 13 meccse maradt tavaszra, csakúgy, mint a mostani csapatoknak.

A tizennegyedik – Távol a kiesőzóna?

Bár közel áll a kiesőzónához a Pécs, a nyolcpontos előny még megnyugtatónak mondható a télen edzőváltáson átesett csapatnál. Az új szakvezetővel új lendületre kaphat az ősz (negatív) meglepetés-együttese, és ha ez valóban így lesz, akkor akár még a középmezőny eleje is reális célként szerepelhet a pécsieknél. Érdekes eredményt kapunk az adatok elemzése után, hiszen bár elmondható, hogy ég a talaj a kiesőzónához legközelebbi csapat lába alatt, mégsem jellemző, hogy a 14. helyezett kiessen a bajnokságból. Csak 2006-ban, a Vasasnak sikerült egy helyet rontania tavasszal, ami persze végezetesnek bizonyult, a többi évben viszont a tizennegyedik vagy megőrizte helyét a tabellán, de az sem volt ritka, hogy négy-öt helyet lépett előre, vagyis a legjobb tízbe verekedte magát (a DVTK 2005-ben, a Honvéd 2010-ben, a Kaposvár pedig 2012-ben hajtotta végre ezt a bravúrt).

A tizenötödik – Tart-e még az egri csoda?

Nehéz helyzetbe került az újonc Egri FC csapata. Az őszt idegenben töltötte az együttes, és még most is főleg csak ígéret a villanyvilágítás a hazai pályájukon. Légiósok, hazai játékosok hagyták el a klubot télen, ráadásul a felkészülési időszak második felében edzőt is váltott a vezetőség, így gyakorlatilag egy félig kicserélődött csapat vág neki a tavasznak. Élet-halál kérdés a jó szereplés a szezon második felében, bár valljuk be őszintén, kisebb csoda kellene a bennmaradáshoz. Igen ám, de éppen a tavaly elképesztő tavaszt produkáló egri csapatról beszélünk, amely pont a legelképesztőbb tavaszt ígérő tizenötödik helyet foglalja el a tabellán. Az elmúlt évek legkiugróbb eredményeit általában az egyik kiesőjelölt produkálta tavasszal: még 2007-ben a Kaposvár nyolc-, 2011-ben a Haladás hét-, tavaly pedig a Siófok hat helyet javított kiesőjelöltként kezdve a tavaszt. A többi alkalommal viszont nem sikerült elkerülni az osztályváltást, no, de mint mondtuk, az egrieknek lehet rutinjuk a remek tavaszi szereplést tekintve.

A tizenhatodik – Vége?

A Siófok foglalja el a tabella utolsó helyét. Nem sikerült jól az ősz a Balaton-partiaknak, és akkor még talán finoman fogalmaztunk. Tíz pont alatti őszi teljesítmény után még egyetlen alakulatnak sem sikerült a bennmaradás a 16 csapatos NB I-ben, így nem várnak jó kilátások Horváth Károly együttesére. Az utolsó helyezettek elmúlt eredményein látszik, hogy nagy terhet rak a csapatra a gyenge ősz, ezért az is ritka, hogy egyetlen helyet javítsanak az NB I-ben tavasszal, olyanra pedig még nem volt példa az elmúlt nyolc szezonban, hogy a tizenhatodik helyen telelő együttes kiharcolta volna a bennmaradást.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.