Karrier

Nem ugródeszkát keres

Gaál Miklós anyagilag és szakmailag is megfelelő csapatban szeretne játszani – lehet, hogy itthon...
 
 

Karrier

Nem ugródeszkát keres

Gaál Miklós anyagilag és szakmailag is megfelelő csapatban szeretne játszani – lehet, hogy itthon...
 
 
 

Karrier

Nem ugródeszkát keres

Gaál Miklós anyagilag és szakmailag is megfelelő csapatban szeretne játszani – lehet, hogy itthon...

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Hajlamosak vagyunk elfelejteni azokat a játékosokat, akik huzamosabb ideje külföldön szerepelnek, de nem valamelyik csúcsbajnokságban. Talán ilyen a celldömölki születésű Gaál Miklós is, pedig napjaink magyar labdarúgói közül kevesen mondhatják el magukról, hogy legalább annyit elértek, mint ő.

A 31 éves védő a Pécsi MFC-nél kezdte profi pályafutását, utánpótlás-válogatott is volt, ezután játszott a Zalaegerszeg és az Újpest csapatában is, majd légiósnak állt, és mára úgy alakult, hogy több időt töltött külföldön, mint idehaza. Másfél évig a portugál Marítimo játékosa volt, ezután a horvát Hajduk Splithez igazolt, 2007-ben pedig az orosz Amkar Perm következett. Az FK Volga után a bolgár Szlavija Szofija védője is volt, jelenleg pedig csapatot keres... A közelmúltban megfordult Spanyolországban és Törökországban, szerdán viszont a Kozármisleny színeiben játszott edzőmeccset egy horvát csapat ellen, ráadásul gólt is lőtt.

A Rangadó.hu megkeresésére Gaál Miklós kifejtette, hét és fél éve játszik külföldön, de még szeretne kint maradni. Ha viszont hazatér, akkor a döntése végleges lesz.

– Felbukkant Kozármislenyben, ebből arra lehet következtetni, hogy hazatér?

– Nem zárható ki! Nemrég voltam Törökországban, mert a menedzserek szóltak, hogy néhány csapat érdeklődtek irántam. Nem lett volna rossz, de odakint kiderült, hogy nem annyi lett volna az összeg, amennyit a menedzser mondott. Megváltozott, mire kiértem... Most még próbálják variálni a dolgokat, remélem, sikerül. Ha nem, akkor maradok itthon, egy-két emberrel már beszéltem is. Amikor hazajöttem, bejelentkeztem Szabó papához, akivel annak idején együtt játszottam, hogy hadd edzhessek Kozármislenyben – mesélte Gaál Miklós, aki a másodosztályú baranyai csapat vezetőedzőjére, Szabó Zsoltra utalt.

– Hogy viseli az elmúlt hónapok hercehurcáját?

– A Volgánál nagyon rossz volt, mert amikor feljelentettem őket, nem tudtam eligazolni és játszani sem, csak edzeni. Aztán úgy mentem ki Bulgáriába, hogy az edző a haverom volt. Fél évre hívott oda, hogy ismét jó formába kerüljek, és visszamehessek Oroszországba. Igen ám, de sajnos három meccs megműtöttek, őt pedig elküldték, úgyhogy elbukott ez a mutatvány. Az utolsó négy hetet edzettem együtt a csapattal, majd közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet. Én sem akartam maradni. Később Spanyolországban edzettem, mert nem akartam leépülni, aztán jött a török-dolog.

– Hosszú időszakot töltött külföldön, melyik állomáshelyére emlékszik a legszívesebben?

– Mindegyik jó volt, utólag az idő megszépíti őket. Mindennek így kellett történnie. Az biztos, hogy Permben éreztem a legjobban magamat. Ha vissza lehetne tekerni az idő kerekét, nem jönnék el onnan. De akkoriban el akartam, mert mindig volt több lehetőségem. Most már tudom, hogy a Szpartak Moszkvába kellett volna mennem, illetve nem a Volgát kellett volna választanom, amikor másik két orosz csapat is hívott.

– Miért nem használja ön is ugródeszkának a magyar bajnokságot?

– Harminckét-éves leszek és családom van. Én már nem vagyok Kádár Tamás vagy Rudolf Gergely. Ha hazajövök, akkor maradok. Hét és fél éve játszom külföldön, de szeretnék még kint maradni. Két-három év még biztosan bennem van fizikálisan, hiszen azzal soha nem volt gondom. De nem mindenáron! Anyagilag és szakmailag gyűjtöttem már annyit, hogy nem kell erőltetnem. Most is lenne lehetőségem, de úgy vagyok vele, hogy amennyiben akár anyagilag, akár szakmailag nem felel meg, nem erőltetem. Úgy látom, Magyarországról elég nehéz visszakerülni a külföldi körforgásba. Azért is mentem Bulgáriába, mert a Szlavia Szófia jobban cseng mindenhol, mint bármelyik magyar klub neve, hiába végez csupán az ötödik-hatodik helyen az utóbbi években. Esetleg Oroszországba könnyebb lenne visszamennem, mert ott jobban ismernek. A kérdésre visszatérve: szerintem az én esetemben ugródeszkának nem lenne jó a magyar bajnokság.

– Meddig szeretne döntést hozni?

– Február huszonegyedikén zárul idehaza az átigazolás. Most még várok, de nem sok esélyt látok, hogy külföld legyen a dologból. Nem akarom húzni-halasztani, mert Magyarországon még nem sok csapattal vettem fel a kapcsolatot. Szerintem egy-két napon belül eldöntöm, hogyan tovább...

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.