Sport Zoltán

Bumeráng effektus?!

Van-e még visszaút külföldre Varga Roland, Tisza Tibor és Czvitkovics Péter számára?
 
 

Sport Zoltán

Bumeráng effektus?!

Van-e még visszaút külföldre Varga Roland, Tisza Tibor és Czvitkovics Péter számára?
 
 
 

Sport Zoltán

Bumeráng effektus?!

Van-e még visszaút külföldre Varga Roland, Tisza Tibor és Czvitkovics Péter számára?

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Talán Juhász Roland is hazatér? Ezzel a témával foglalkozik hetek óta a sajtó, sokat cikkeznek róla az újságok. A 29 éves védő 2005 óta Belgiumban játszik, de mivel ott kegyvesztetté vált, új klubot kell keresnie. Úgy tűnik, a külföldi lehetőségek nem realizálódnak, de szóba került a Diósgyőr és a Ferencváros is. Hogy mi lesz a sorsa, egyelőre nem tudhatjuk, de az esetleges hazatérése adta az ötletet a Rangadó.hu állandó szakértőjének, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt jól ismerő Sport Zoltánnak, hogy kifejtse véleményét erről a jelenségről, illetve azokról a játékosokról, akik az elmúlt hónapokban vagy években hazakényszerültek, de továbbra is külföldre vágynak.

Az ambíció nagyon fontos, ezért ebben a sorozatban nem kapott helyet például Tímár Krisztián, Bodnár László, Waltner Róbert, Ferenczi István vagy éppen Halmosi Péter, mert bár ők magyar mércével jelentős külföldi karriert tudhatnak maguk mögött, az életkoruk miatt valószínűleg már nem állnának újra légiósnak. A mai első részben három olyan emberről szól, aki odakint komoly lehetőségeket kapott, és jelentős nyomot hagyott az elmúlt években.

A magyar válogatott mindenkori szövetségi kapitányai rendszerint kijelentik, hogy a magyar csapatban csak az játszik, aki a klubjában is pályán van. Aki sokat panaszkodnak, hogy külföldön epizódszerephez jutnak, azoknak mindig váltást tanácsolnak. Bárhova menjenek, ahol játszhatnak, mert ha nem játszanak, akkor nem kapnak meghívót. Egervári Sándor ezt most be is tartotta, hiszen Juhász Rolandot nem hívta meg a törökországi túrára. Akik válogatottak szeretnének lenni, és erre meg is van az esélyük, azokat csak ez az egy cél csalogathatja haza, illetve talán még az, hogy a menedzserük nem talál egy nyugat-európai, mondjuk belga vagy svájci középcsapat számukra. Ezt csak azért mondom, hogy tévedés ne essék: anyagilag, sportszakmailag és infrastrukturálisan ez minden esetben visszalépésnek számít.

Varga Roland (23 éves)

• MTK 2008-ig
• Brescia, olasz 2008–2012
• Újpest FC 2010
• US Foggia, olasz 2010–2011
• jelenleg Győri ETO

Mai három alanyunk közül ő a legfiatalabb. Tökéletesen illett hozzá, amikor kapott egy lehetőséget, hogy Olaszországba kerüljön, mert ott sok ilyen típusú, kvalitású játékos van. Kellemes meglepetés volt, hiszen korábban kevésbé bontogatta a szárnyait itthon. A visszatérése utáni dinamizmus, sebesség és kreativitás (bár összjátékban még fejlődnie kell) annak idején még nem volt rá ilyen markánsan jellemző. Sok sót ne evett meg Itáliában, de nem szabad lehúzni róla a keresztvizet, hiszen odakint nem könnyű megragadni. Bár az olasz foci mostanság némileg visszaesett, de elképesztő tradíciója van. Varga a Győrt választotta, és nagyon jó helyre került. A közelmúltban már kétszer elemeztem a klubot: minden lehetőség adott, és mintha a szakmai stáb is ráállt volna a fiatalokra...

Az ETO tehát tökéletes állomás Roland számára, hogy továbbfejlődjön. Nincsenek bérelt helyek, minden posztra két azonos szintű játékosuk van, aki kezdő, annak csipkednie kell magát, ő pedig sokat fut, agilis, gólokat rúg, több meccset is eldöntött ősszel. A baloldali támadó középpályás posztján jó őszt produkált. A témánk kiindulópontja az, hogy csak úgy lehet visszakerülni külföldre, illetve a válogatott keret közelébe, ha a magyar bajnokságban kiemelkedő teljesítményt nyújt valaki. Úgy érzem, ő jó úton halad, állandó kezdőnek számít, és sokat tett az ETO őszi elsőségéért. Jó menedzsere van, ha elkerülik a sérülések, hallani fogunk róla külföldről, és nem az osztrák ötödik ligából. Nem biztos, hogy Serie A lesz belőle, de Svájcban vagy Belgiumban simán megérné a pénzét, sőt talán feljebb is. Nem ez a mostani a végállomás számára. A korosztályos válogatottakban mindig játszott, és most képbe került a felnőtt keretnél is. Ha ott debütál és nemzetközi mérkőzéseket játszik, a menedzserei sokkal jobban ki tudják ajánlani külföldre.

Tisza Tibor (28 éves)

• Debrecen 2004-ig
• Diósgyőr 2004–2005
• Újpest FC 2006–2011
• Royal Antwerp, belga 2009–2010
• Sint-Truidense, belga 2011
• jelenleg Diósgyőr

Rudolf Gergely-típusú csatárról beszélünk, aki magyar szinten jó sebességgel, kreativitással, jó rúgótechnikával rendelkezik, és a pontrúgások specialistájává vált. Mentálisan is erős, Újpesten is sok jó szezonja volt, aztán a Valére Billen-féle kapcsolat hozta számára a belga lehetőséget. Nem sokat volt kint, mégsem hiszem, hogy a képességei miatt. Annak idején, Magyarországon eléggé elkényeztetett labdarúgó volt, jó szerződéssel, szurkolói szeretettel. De ha elhagyod az országot, odakint senki vagy! Persze, lehetsz sztár, de azért nagyon sokat kell tenni. Nem tudom, hogy viselte a kinti létet, de igen hamar hazatért. Diósgyőrbe mostanság érdemes hazatérni, anyagilag és minden szempontból. Valamit akarnak, és csodálatos a közeg, tehát jó alternatíva.

Tisza Tibor számára is lehet még ugródeszka a DVTK. Többször volt csapatkapitány a közelmúltban, szeretik, de hol így, hol úgy futballozik. Nem mondom, hogy a legjobb formáját hozza, nézzük csak meg az eredményeket. Persze, ez nem csak rajta múlik. Nekem jelenleg úgy tűnik, hogy itthon jól elvan, és mivel a Diósgyőr olyan klub, ahol vannak célok, több évet le fog húzni Borsodban. A magyar NB I-et a kisujjából kirázza, és nagyon komoly motivációt a külföldi visszatérésre nem érzek rajta. Öt-hat év múlva, egy bajnoki címet követően edzői állást ajánlanak neki, vagy elmegy játszani Ausztriába. A megérzéseim azt mondják, most nem töri magát ő és a menedzsere sem azon, hogy elhagyja az országot.

Czvitkovics Péter (30 éves)

• FC Fehérvár 1998-ig
• MTK 1998–2007
• Debrecen 2007–2011
• KV Kortrijk, belga 2011–2012
• jelenleg Debrecen

Az egyik legkreatívabb, szervezni legjobban tudó középpályás. Véleményem szerint minden tehetséggel megáldott zseni, magyar szinten. A labdával azt csinál, amit akar. Látszik rajta az MTK-s nevelőkorszak, a cselek, a passzok, a ritmusváltások erről árulkodnak. Az első debreceni időszaka úgyszintén sikeres volt, hiszen a bajnokcsapat oszlopos tagja volt. Több válogatott edző is észrevette, Egervári Sándorral pedig még a régi MTK-s időszakból származik a kapcsolata. Várható volt, hogy ha nem is igazol a Serie A-ba, a Bundesligába vagy Angliába, de kijöhet neki a lépés egy külföldi lehetőség képében.

Azt szoktam mondani, hogy a svájci vagy a belga bajnokság fényévekkel előttünk jár, de mégsem az elit. Ő Belgiumba került, de csak rövid ideig maradt. Talán a mentalitásbeli dolgokban lehetett a probléma. Az agresszivitás és a párharcnyerés elengedhetetlen odakint, márpedig erre ő nem igazán alkalmas. A küzdés, a csúszás-mászás helyett inkább a finom, penge dolgokat végezte el. Fájó, hogy így alakult, mert emberként és labdarúgóként is elismerem őt. Kevés játéklehetőségről lehetett hallani, aztán a hazatérését hatalmas várakozás előzte meg. Mindenki azt remélte, hogy javít a DVSC játékán, de egy sérülés miatt elvesztette a ritmust, ez hátráltatta, hogy újra játékba lendüljön. Nem az ő ősze volt ez a mostani. Mindenesetre jó menedzserek veszik körül, Egervárinál nincs elfelejtve. Akármilyen jó játékos, a Newcastle Unitedhez nem fog fél éven belül kiszerződni. Kell most egy jó felkészülés, egy jó tavasz, és a jó fizikai állapot visszatérésével, életkedvvel, vidám futballal ő is léphet még Svájc vagy ismét Belgium felé. De az is lehet, hogy már nem akar, még három-négy évet futballozik, aztán a sportágban dolgozik tovább.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.