Évértékelő

Pozitív évet zártunk

László Csaba szerint a magyar válogatott és a magyar bajnokság is javult az elmúlt évekhez képest.
 
 

Évértékelő

Pozitív évet zártunk

László Csaba szerint a magyar válogatott és a magyar bajnokság is javult az elmúlt évekhez képest.
 
 
 

Évértékelő

Pozitív évet zártunk

László Csaba szerint a magyar válogatott és a magyar bajnokság is javult az elmúlt évekhez képest.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

2012-ben is volt minek örülni a magyar labdarúgásban: válogatottunk remek eredményeket ért el az őszi világbajnoki selejtezők során; a Videoton az Európa Liga csoportkörében sem vallott szégyent; külföldön légióskodó labdarúgóink, szakembereink is jobbnál jobb eredményekkel örvendeztettek meg minket; és az OTP Bank Ligában is egyre kiélezettebb találkozókat tekinthettünk meg. A Rangadó.hu kérésére László Csaba, a litván válogatott szövetségi kapitánya értékelte az évet, és megpróbált jóslatokba bocsátkozni a 2013-as esztendő kapcsán is.

– Kezdjük az ön sikereivel. Ősszel négy tétmérkőzésen ült a padon Litvánia kapitányaként. Miként értékeli a négy forduló után elfoglalt negyedik pozíciót a selejtezőcsoportban?

– Felemás érzések kavarognak bennem a csapat szereplése kapcsán – értékelte a világbajnoki kvalifikáció során eddig négy pontot gyűjtő csapata teljesítményét László Csaba. – Úgy érzem, két pont még bennünk maradt a szlovákok elleni mérkőzésen. A meccs előtt természetesen aláírtam volna az egy pontot, hiszen nem mi voltunk az esélyesek, de utólag azt mondom, győzelmi esélyeket szalasztottunk el hazai pályán. Annak örülök, hogy Liechtensteint viszonylag simán le tudtuk győzni idegenben, ez is mutatja, hogy fejlődik a csapatunk, hiszen például az előző selejtezősorozatban csupán egyetlen pontot tudtunk szerezni ellenük a két mérkőzés során.

– Mi volt a célkitűzés erre az esztendőre, illetve milyen reményekkel vágnak neki a következő évnek?

– A négy megszerezett pontot és a csapatba beépülő fiatal tehetségeket figyelembe véve azt mondhatom, hogy a kétezer-tizenkettes céljainkat elértük. Az említett két pontot azonban hiányolom, nagy fegyvertény lett volna hat megszerzett ponttal fordulni a tavaszi mérkőzésekre. Az előző selejtezőben a válogatott öt ponttal zárta a küzdelmeket, ezt szeretnénk felülmúlni a mostani sorozatban. A kissé furcsa sorsolásnak köszönhetően idén egyetlen mérkőzésen szerepeltünk csak hazai pályán, emiatt viszont jövőre többször játszunk majd saját közönségünk előtt. Mindenképpen optimista vagyok. Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy hosszú távú építkezésbe kezdtünk a litván szövetséggel, célunk, hogy a kétezer-tizenhatos Európa-bajnoki selejtezőre sikerüljön egy olyan csapatot felépítenünk, amely akár ki is harcolhatja a részvételt. Ez egy szép feladat, ami egyben nagyon nehéz is, tele buktatókkal. Mint mondtam, a fiatalabb, a nemzeti csapatban eddig kevesebb szerephez jutó játékosokat helyeztük előtérbe, a rutinosabb, korábban kevésbé sikeres játékosok pedig kikerültek a keretből. A következő évben ráadásul Litvánia ad otthont az U19 Európa-bajnokság döntőjének is, igyekszünk mi szakvezetők is segíteni a felkészülést, a szövetség munkáját. Összetett feladat tehát a miénk, de nagyon élvezem, nagyon meg vagyok elégedve a körülményekkel.

– Nem csak magyar szakvezetők, hanem játékosok is bizonyítják: honfitársainknak helyük van a nemzetközi porondon. Mennyire követte figyelemmel a magyarok külföldi szereplését?

– Szinte minden volt játékosom teljesítményét figyelemmel követem. Értem ezalatt azokat, akikkel a magyar válogatottnál dolgoztam együtt, és persze azokat is, akikkel a Fradiban harcoltunk a sikerekért. Tőzsér Dániellel többször is beszéltünk, amikor ő is és én is Belgiumban dolgoztunk, és azóta is figyelemmel követem karrierje alakulását. Nagyon örülök Huszti Szabolcsnak, aki ismét bizonyítja tudását egy nem is akármilyen erősségű bajnokságban. Sorolhatnám még a neveket, tényleg igyekszem mindenkivel képben lenni, legyen akár egy légiósnak állt játékosunk, vagy a honi mezőnyben bizonyító labdarúgónk.

– Napjainkban leginkább Juhász Roland esetleges ukrajnai átigazolása foglalkoztatja a hazai sajtót. Önnek mi a véleménye a keletre igazoló játékosokról? Idén kiderült, Dzsudzsák Balázsnak sem igazán jött be a keleti túra...

– Nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy Dzsudzsáknak nem érte meg Oroszországba igazolnia. Az orosz bajnokság nagyon gyors ütemben fejlődik, bár való igaz, érzékelhető még a különbség a nyugat-európai és a kelet-európai labdarúgás között. Egyszer volt alkalmam megtekinteni Balázs egyik mérkőzését, és ott is azt láttam, hogy azt a szintet nem érik el a csapatok, mint amit például egy nyugati topligában az élmezőny képvisel. Nem véletlenül nem jutott orosz csapat a legjobb tizenhat közé a Bajnokok Ligájában. De fejlődik az orosz foci, így nem tartom helyes beidegződésnek azt, hogy ami tőlünk keletre van, az rossz és gyengébb. Oroszország rendezi a kétezer-tizennyolcas világbajnokságot, folyamatosan fejlődik az infrastruktúrájuk, rengeteg pénzt ölnek a fociba, és a válogatottjuk is egyre jobb eredményeket ér el nemzetközi szinten. Nem mondható tehát egy ilyen bajnokságra, hogy visszalépés. Csak azért pedig elítélni valakit, mert esetleg az anyagiak győzték meg az átigazolásban még inkább butaság: ha egy Németországban dolgozó gépészmérnöknek sokkal jobb anyagi feltételeket kínálna egy orosz cég, miért ne mérlegelhetné a munkahely-váltást ezen szempont alapján?! El kell fogadni, hogy a labdarúgó a fizetéséért is dolgozik, és igenis szempont egy-egy átigazolás mérlegelésénél, hogy milyen feltételeket kínál az adott fél. A Dinamo Moszkva egy elég patinás csapatnak számít Oroszországban, az, hogy a nyugat-európai sajtóban kevésbé kapnak figyelmet a keleti csapatok, nem von le semmit a csapat értékéből.

– Juhász Roland esete szintén nagyon érdekes. Az előbb említett orosz csapatoknál valamivel erősebbnek érzem a nemzetközi szinten bizonyító ukrán klubcsapatokat, így az ő esetleges átigazolása sem lenne visszalépés – folytatta László Csaba. – Hozzá kell tenni, sokan legyintenek a belga bajnokságra, hogy az nem is olyan erős, de azért el kell ismerni, hogy a belga együttesek komoly játékerőt képviselnek európai szinten is. Roland azonban olyan helyzetbe került, amiből nem egyszerű a kiút. Az edzőváltást követően nem számolnak vele, sajnos a profi élet ilyen, van, hogy az edző elképzeléseibe nem fér bele az addig meghatározó szerepet betöltő játékos. Rolandnak viszont játéklehetőségre van szüksége, amit nehezít az a tény, hogy még így, mellőzött játékosként is pénzt kérnek érte. Úgy érzem, ebben a helyzetben számára mindenképpen előrelépés lenne, ha például megegyezne az ukrán bajnokság második helyezettjével. Juhásznak mindenképpen egy olyan csapatban lenne a helye, amely nem csak a saját bajnokságában, hanem nemzetközi szinten is megküzdene a legjobbakkal. Egy játékos leginkább a nemzetközi találkozókon fejlődik, ezek a mérkőzések adják azt a plusz rutint, amire például a válogatottaknak is szükségük van. Természetesen mindenki annak örülne a legjobban, ha valamely Bundesliga-, vagy Premier League-csapathoz kerülne, Rolandnak megvan hozzá minden képessége. De most az lenne a legfontosabb, hogy minél hamarabb csapatot találjon magának, és úgy érzem, Ukrajnában sem kerülne rossz helyre.

– A magyar válogatottnak sem lenne rossz, ha az egyik legrutinosabb belsővédője végre a klubcsapatában is szóhoz jutna. A nemzeti tizenegy idei szereplésével mennyire elégedett?

– Örömmel láttam, hogy a válogatott végre nem csak a barátságos mérkőzéseken bizonyított, hanem a selejtezőkön is. Leginkább két mérkőzést emelnék ki az őszi világbajnoki-selejtezőkből: az észtek elleni idegenbeli sikert és a törökök elleni bravúros győzelmet. Észtország legyőzése nem volt kis feladat, féltem tőle, hogy az otthoni nyomást nem bírja ki a válogatott, és nem sikerül olyan jól az idegenbeli mérkőzés, mint ahogy azt előzetesen sokan várták. Szerencsére nem becsültük le az ellenfelünket, így értékes három ponttal tért haza a csapat. Tudni kell az észtekről, hogy az elmúlt öt-hat évben nagyon nagy energiát fektettek a labdarúgásba. Nem véletlen, hogy napjainkban a Balti országok közül ők képviselik a legkomolyabb játékerőt. Nagy feladatot hajtott végre a csapat a legyőzésükkel. A törökök ellen szurkolóként sem vártam csodát, egy döntetlennel is kiegyeztem volna, amivel azt hiszem, nem voltam egyedül. Az első félidő játéka utána főleg nem számítottam rá, hogy három pontot zsebel majd be a válogatott, nagyon örültem ennek a sikernek. Mindenképpen pozitív évet zárt a nemzeti csapat. A hollandok elleni vereség miatt pedig nem szabad keseregni, ez benne volt a pakliban, mindenki tudja, milyen játékerőt képviselnek a narancsmezesek válogatott szinten. Az csak egy dolog, hogy kikaptunk tőlünk, emellett több nehéz mérkőzésen is bizonyítottak a játékosaink.

– A folytatásban nem lesz egyszerű megőrizni a második helyünket, míg az élen Hollandiát beérni szinte lehetetlen...

– A második-harmadik hely valamelyikéért lehetünk leginkább harcban. Fontos találkozók várnak ránk a románok ellen, akiknek a szereplése szintén nagy meglepetés számomra. A selejtezők előtt azt mondtam, kár, hogy nem találkozunk velük még az ősszel, amikor nem lendülnek annyira bele a játékba. Erre tessék, ugyanúgy csak a hollandok tudták megverni őket, mint minket. Így utólag talán ki lehet jelenteni, jobb, hogy van idő felkészülni belőlük. Nehéz meccsek várnak a mieinkre jövőre, sorsdöntő lesz majd a románok elleni két találkozó is. Némileg előnyt jelenthet számunkra, hogy az egyik legjobb játékosuk, Cristian Chivu lemondta a válogatottságot, és úgy tűnik, most már végleg búcsúzott a nemzeti csapattól. A törököknél azt hittem, kapitányváltás lesz az őszi produkció után, de nem így lett. Úgy érzem, ők mindenképpen magukra találnak majd a folytatásban. Az észteket hazai pályán le kell győznie a magyar csapatnak, és Andorra sem fog beleszólni a csoport végkimenetelébe. A hollandokat nem kell különösebben elemezni, egyértelműen ők a csoport favoritjai.

– A magyar klubcsapatokhoz kanyarodva: a nemzetközi porondon bizonyított idén a Videoton is. Viszont ez némileg a bajnoki szereplés rovására is ment a csapatnál, az eredményekből legalábbis erre lehet következtetni...

– Nem kellene, hogy a bajnoki szereplés rovására menjen a nemzetközi menetelés, bár annyira nem nagy a Videoton hátránya az élmezőnyhöz képest. Egyértelműen pozitívum a fehérváriak Európa Liga-szereplésében, hogy a csapat úgy vívta ki a csoportmérkőzéseken való részvételt, hogy már a selejtezők során is nehéz ellenfeleken verekedte át magát. A csoportkörben az első három mérkőzés után hat ponttal állt az együttes, talán az egyetlen negatívum az, hogy ezután nem sikerült a fontos mérkőzéseken olyan eredményt elérnie, amivel kiharcolhatta volna a továbbjutást. Egy kiegyensúlyozott csoportban sikerült jól szerepelnie a csapatnak, emellett pedig látszódott, hogy folyamatosan fejlődtek a játékosok, találkozóról-találkozóra javult az együttes játéka is. Szép siker ez, jó, hogy ismét ott volt egy magyar csapat az egyik rangos európai torna csoportkörében.

– Végül nézzük az NB I-et, amelyet jelenleg a Győri ETO csapata vezet. Melyik együttesek lepték meg önt leginkább, milyen pozitívumokat látott az ősz során, és mit vár a folytatástól?

– A Győr menetelése nem meglepő, évek óta kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt a csapat, ami ősszel teljesen megérdemelten a dobogó legfelső fokára repítette a gárdát. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés az MTK teljesítménye. Garami József évtizedek óta nagyszerű munkát végez a magyar labdarúgásban, kívánom neki, hogy még nagyon sokáig segítse szakértelmével a magyar focit. Most is remek érzékkel találta meg az összhangot a játékosok között, tudja kire, ki köré építhet csapatot. Volt szerencsém megtekinteni az MTK–Ferencváros találkozót, ahol láttam, miként épül fel az MTK játéka egyik volt játékosom, Dragan Vukmir köré. Jó volt látni, hogy mennyire megtalálták az összhangot a fiatalok az idősebb játékosokkal. A magyar bajnokság egészét tekintve elégedett vagyok azzal, amit láttam, nőtt az NB I nívója. Javarészt olyan légiósok kerültek a magyar csapatokhoz, akik hazai szinten erősítést jelentenek a csapatoknak, az átlagnál jobb produkcióra képesek, ez növelte a bajnokság színvonalát. Negatív értelemben két együttest emelnék ki: az egyik a Pécs gárdája, a másik az egri csapat. A pécsieket a szezon előtt is meglepetéscsapatnak tartottam, de akkor még pozitív értelemben. Az őszi szereplésük azonban minden várakozást alulmúlt. Az egrieknél a stadionmizéria okozott számomra némi csalódást. Nem igazán értem, miért kell egy csapatot száműzni ilyen technikai okok miatt saját stadionjából. Érthető, és teljesen jogos persze az MLSZ álláspontja is, hiszen egyértelmű szabályokat fektettek le, ezeket pedig következetesen be is tartatják. De úgy érzem, jót tett volna a honi labdarúgásnak, ha megpróbálnak valami köztes megoldást találni a felek, hiszen egy olyan gárdáról van szó, amelynek szurkolói már évtizedek óta nem látták saját csapatukat az első osztályban. Biztosan megmozgatta volna a környéket, ha Egerben kezdheti a szezont az együttes.

– Az, hogy miként folytatódik a bajnokság, még elég kérdéses. Magyarországon nagyon hosszú a téli szünet, szinte nem is folytatódik a bajnokság, hanem egy új kezdődik tavasszal – vélekedett László Csaba. – Minden csapat újult erővel vág neki a hátralevő fordulóknak, így átrendeződhetnek az erőviszonyok. Ezzel persze minden kolléga tisztában van, mindenki eszerint készíti fel a csapatát. Nem mondanám biztosnak a Győr előnyét, korántsem jelenthető még ki, hogy az ETO zsebeli be a bajnoki címet. A Videoton – őszi teljesítménye alapján – meghatározó csapat lehet az NB I-ben tavasszal. A Debrecen is évek óta ott van az élmezőnyben, az MTK is stílusos, jó focit játszik, és ebben a kiegyensúlyozott mezőnyben a Ferencvárost is esélyesnek látom arra, hogy odaérjen a dobogó valamelyik fokára.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.