Karrier

A legmagasabb szint a célja

Az egykori gólkirály, a születésnapos Tóth Mihály edzőként is az élvonalba vágyik.
 
 

Karrier

A legmagasabb szint a célja

Az egykori gólkirály, a születésnapos Tóth Mihály edzőként is az élvonalba vágyik.
 
 
 

Karrier

A legmagasabb szint a célja

Az egykori gólkirály, a születésnapos Tóth Mihály edzőként is az élvonalba vágyik.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

December 27-én, csütörtökön ünnepli 38. születésnapját Tóth Mihály. A 2003–2004-es élvonalbeli szezon gólkirálya rendkívül gazdag játékos-pályafutást tudhat maga mögött, hiszen az még hagyján, hogy idehaza a Kispest-Honvéd, a Fehérvár, a Ferencváros, a Sopron, a Diósgyőr, a Szolnok és a Szigetszentmiklós csapatában is futballozott, de megfordult Belgiumban, Franciaországban, Tunéziában, Norvégiában és Görögországban is.

A Honvédban nevelkedett, a Fradival bajnokságot, a Sopronnal Magyar-, a norvég Fredrikstaddal pedig Norvég Kupát nyert. Talán egyedül a válogatott szereplése miatt lehet benne némi hiányérzet, hiszen csupán egyszer léphetett pályára a nemzeti csapatban. Napjainkban a profi futballtól már visszavonult, a játéktól azonban még nem! Vígh Tibor áprilisi lemondása után ugyanis ő vette át a Pest megyei első osztályban szereplő Nagykőrösi Kinizsi Törtel FC szakmai irányítását, és a bajnoki cím után az NB III Alföld-csoportjában is játékos-edzőként segíti a klubot.

A Rangadó.hu érdeklődésére Tóth Mihály elmondta, amikor játékos volt, akkor is a legmagasabb célokért akart harcba szállni, és nincs ez másként napjainkban, edzőként sem.

– A játékos-edzői szerepkör két összetevője közül mostanság melyik a hangsúlyosabb?

– Kicsit már az edzősködés felé billen a mérleg nyelve, de a játékengedélyem meglesz tavasszal is. Majd meglátjuk, szükség lesz-e rá – kezdte Tóth Mihály.

– Minek köszönhető, hogy ilyen jól szerepelnek újoncként?

– A vezetőink a szezon előtt megfogalmazták a célokat, de természetesen mi is szeretnénk megőrizni az NB III-as tagságunkat. A helyén kezeljük az eredményeinket, sikereinket. Építkezni kell a csapatnál és klubban is, most az a legfontosabb célunk, hogy bennmaradjunk a harmadosztályban.

– Az eredményeik azt mutatják, hogy remek év volt kétezer-tizenkettő!

– Igen, lehet mondani... A megye egy bajnokai lettünk, megnyertük a Pest megyei kupát, és várakozáson felül teljesítettünk az NB III-ban is, hiszen tizenegy mérkőzésen veretlenek tudtunk maradni. Ezek önmagukért beszélnek, büszke vagyok a jó szereplésünkre.

– Mi motivál NB I-es múltú, egykori válogatott játékosokat a harmadosztályban?

– Nagyon jó gondolkodású játékosaim vannak. Pintér Zoltánnal, Pető Zoltánnal és Schrancz Balázzsal korábban is játszottam egy csapatban. Szeretik a futballt, ilyen idősen is alázatosak minden mérkőzésen és edzésen is. Győzni akarnak, a fiatalok sokat tudnak tanulni tőlük. Nagy segítség számomra, hogy az edzői pályám elején ilyen társakkal, barátokkal dolgozhatok együtt.

– Hosszú élvonalbeli pályafutása során voltak-e olyan edzői, akikre emberileg és szakmailag is örömmel emlékszik?

– Mindenféleképpen! Magyarországon például Török Péter, de Sisa Tibor is nagy hatással volt rám. Kellemes emlékeim vannak Dajka Lászlóról és Pintér Attiláról is, de szinte mindenkivel jó volt a viszonyom, hellyel-közzel mindig megtaláltam a közös hangot az edzőimmel. Persze, valakit nem zártam a szívembe, de több mint harminc szakemberrel dolgoztam együtt, nem gondolhatok mindenkire pozitívan!

– Külföldi karrierje során öt országban is megfordult? Honnan származnak a legszebb emlékek?

– Nagyon jól érzetem magam Norvégiában. A pályafutásom vége felé egy meglehetősen nívós bajnokságba kerültem. Sokan nem is tudnak róla, milyen színvonalat képvisel a norvég futball, de aki a Rosenborg csapatára gondol, máris képben van. Egyébként mindenhol megtaláltam a számításomat, és mindenhol igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. Magyon szerettem Magyarországon játszani, ezért fontosnak tartom, hogy sok meghatározó csapatban szerepelhettem, amelyekkel kapcsolatban kellemes emlékeket őrzök.

– Edzőként mik a céljai, álmai, tervei?

– Amikor játékos voltam, akkor is a legmagasabb célokért akartam harcba szállni: az NB I-es szereplésért, a gólkirályi címért, a válogatottságért, és ezek végül sikerültek is. Az edzői pályán is legmagasabb szint, az élvonal az első osztály a célom, de ahhoz még nagyon sokat kell tanulnom. Ez nem olyan, hogy kimegyek a pályára, és végigjátszom a kilencven percet. Sok mindenre kell figyelni, a játékosok életvitelére, magánéletére, egyszóval támogatni kell őket, elkészíteni az edzéstervet, kidolgozni a taktikát... Célom a legmagasabb edzői szintet elérni, esetleg Norvégiába is eljutni. Ezek nem álmok, hanem célok, de a megfelelő lépcsőfokokat be szeretném tartani. Nem akarok a mélyvízbe ugrani, de amikor eljön a lehetőség, megragadnám az esélyt.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.