Haladás

Néha összezördülnek...

Jagodics Zoltán számára nem könnyű feladat az edzői és az apai teendők különválasztása.
 
 

Haladás

Néha összezördülnek...

Jagodics Zoltán számára nem könnyű feladat az edzői és az apai teendők különválasztása.
 
 
 

Haladás

Néha összezördülnek...

Jagodics Zoltán számára nem könnyű feladat az edzői és az apai teendők különválasztása.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Haladás, a Győri ETO, a Fehérvár, a Ferencváros, illetve a válogatott egykori kiváló védője immár két éve a szombathelyi klub edzői csapatát erősíti. A felnőtt keretben ott van húszéves fia, az utánpótlás-válogatott Márk is. Bár a magánéletben néha összezördülnek, az edzéseken kizárt a konfliktus, erre az apa mindig ügyel. A Rangadó.hu megkeresésére a 43 éves tréner úgy vélekedett, hogy bár kicsit későn kezdte a szakmát, a jövőben még a kisebbik fiával is szeretne együtt dolgozni. Jelenleg a játékosok helyzetkihasználásának és önbizalmának javítását tartja a legfontosabbnak, és az akadémiai edzők munkájának fontosságát sem mulasztotta el megemlíteni.

– Milyen a munkamegosztás a Haladás edzői stábjában?

– A taktikai edzéseket természetesen Artner Tamás irányítja, hiszen ő a vezetőedző. Mi ugyanúgy belefolyunk a munkába, ha segítséget kér a védő- vagy támadófeladatokkal, vagy egyéni képzéssel kapcsolatban – mesélte a Rangadó érdeklődésére Jagodics Zoltán.

– Hogy értékeli a csapat eddigi szereplését?

– Korábban többször is nagyon rossz őszt produkált a Haladás, most pedig elfogadhatót. A szezon nagy részében nagyon jó teljesítményt nyújtott az együttes, persze voltak kivételek. A pontok száma szerintem nem tükrözi a játék képét. Két hiányérzetem van, az egyik a Kaposvár, a másik pedig a Paks elleni meccs. Nem vagyok telhetetlen, de ezzel az öt ponttal összesen huszonhat lenne, ami közelebb volna a realitáshoz.

– Többször előfordult, hogy nyomasztó fölényben játszott a Haladás, mégsem jött össze a győzelem. Miért?

– Egy kis görcsösség is volt a csapatban, és a szerencse sem állt mindig mellénk, például a Kaposvár ellen, amikor nem rúgtuk be a helyzeteinket. A játékosok hozzáállása és a csapatjátékunk nagyon jó volt, nekünk, a kispadon ülőknek is bosszantó, hogy kimaradtak a ziccerek. Dolgozunk rajta, hogy ennek mielőbb meglegyen az ellenszere. Még többet kell gyakorolni, és még jobban fel kell szabadítani a játékosokat, építeni az önbizalmukat, hogy az ilyen helyzetekben gyakrabban billenjen feléjük a mérleg nyelve.

– Szakmailag és emberileg is jó lehet egy ilyen műhelyben dolgozni, mint egy légiósokkal telezsúfolt csapatban...

– Nagyon nagy dolog nekünk, edzőknek, és egész Vas megyének is, hogy lehetőségünk van fiatalokat nevelni. De kizárólag sajátnevelésből nagyon nehéz felépíteni egy komoly nagy csapatot, amitől még messze állunk. A hiányposztokat kívülről kell betölteni. Igazolni kell sztárokat, akiket meg kell fizetni, vagy akár külföldieket. Egyébként fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy minőségi anyagból könnyen és jól lehet dolgozni. Ez az akadémiai edzőkre vonatkozik, hiszen nagyon jó munkát végeznek, nélkülünk nem mutatkozhatna be ennyi szombathelyi fiatal a felnőtt mezőnyben. Nagyon jó itt dolgozni, és látni, hogyan fejlődnek a játékosok, hogyan lépnek előre a mi segítségünkkel.

– Az apai és az edzői feladatokat hogyan tudja megosztani?

– A kettő nagyon különböző. Az edzéseken olykor-olykor javítok, de összességében nagyon ritka, hogy én szólok Márknak bármiféle negatívum miatt. Inkább Artner Tamás és Székely Tibor figyelmezteti őt, ha valamit nem jól csinál. Én így látom jónak. Próbálom teljesen különvenni az edzői és az apai feladatokat, de nem könnyű dolog. A magánéletben néha összezördülünk, de nem mondanám rossznak a kapcsolatunkat. Nagyon örülök, amiért olyan szintű labdarúgó, hogy már tagja lehet a felnőtt keretnek. Remélem, a most tizennyolc éves kisebbik fiammal is együtt dolgozhatok a jövőben.

– Mik a személyes ambíciói edzőként?

– Néhány évvel ezelőtt egyáltalán nem gondoltam, hogy edzőként fogok dolgozni, és ez nem is foglalkoztatott. De két évvel ezelőtt idekerültem, belekóstoltam az edzői munkába, és nagyon megfogott. Nagy kihívás, de egyben nagy felelősség is. Nehéz munka, de immár azon gondolkodom, hogy ebben képzelem el a jövőmet. Bár kicsit későn kezdtem, előbb kellett volna. A nevemmel és a múltammal már előbb tartanék. De nem panaszkodom, jól érzem magam, és remélem, komolyabb feladatokat is kapok majd. Merész kijelentéseket nem teszek, dolgozni szeretnék, és majd meglátjuk, meddig jutok.

– A játékosok szabadságon vannak, ilyenkor az edzőknek is téli szünet van?

– Van még néhány megbeszélésünk, de aztán számunkra is következik a pihenő, úgyhogy ezúton kívánok boldog karácsonyt az edzőtársaimnak, a játékosoknak, a klubvezetőknek, a szurkolóknak és az olvasóknak is!

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.