Karrier

Aki meghódította Vietnamot

Tímár Krisztián pozitív élményekkel és bajnoki aranyéremmel tért haza az egzotikus ázsiai országból.
 
 

Karrier

Aki meghódította Vietnamot

Tímár Krisztián pozitív élményekkel és bajnoki aranyéremmel tért haza az egzotikus ázsiai országból.
 
 
 

Karrier

Aki meghódította Vietnamot

Tímár Krisztián pozitív élményekkel és bajnoki aranyéremmel tért haza az egzotikus ázsiai országból.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Bajnok lett az SHB Da Nang FC, és akinek ez idehaza nem mond semmit, azt felvilágosítjuk, hogy ebben a vietnami csapatban futballozott az elmúlt idényben Tímár Krisztián. A 33 éves védő korábban a BKV Előre, a Videoton, a Tatabánya, a Nyíregyháza és a Ferencváros csapatában szerepelt, de megfordult Finnországban is, 2007-ben pedig az angol Plymouth Argyle futballistája lett. Négy évig játszott Britanniában, a 2007–2008-as szezon befejezése előtt a Plymouth szurkolói megválasztották a szezon legjobbjának, és a magyar válogatottba is bekerült. Tavaly távozott Angliából, és némi meglepetésre Vietnamba szerződött.

Bár a magyarok kétkedéssel és fenntartással viseltetnek az ismeretlen, egzotikus ázsiai országok iránt, a Rangadó.hu érdeklődésére Tímár Krisztián elmondta, hogy egy hónap elteltével sikerült megszoknia a körülményeket, a pénzét is megkapta, jól ment neki a játék, ráadásul bajnokok is lettek, így még a visszatérést sem tartja kizártnak.

– Hogy telt az elmúlt szezon az egzotikus ázsiai országban?

– Nagyon nagy élmény volt számomra ez az egy év Vietnamban. Érdekes volt megtapasztalni azt a futballkultúrát, és bajnoknak lenni mindenhol nagy élmény – mesélte Tímár Krisztián.

– Nagy csatában dőlt el az aranyérem?

– Minden csapatban négy idegenlégiós lehet, három a pályán és egy a kispadon, de van egy kiskapu: négy év után bárki megkaphatja az útlevelet, ezért sok helyen hat külföldi játszik. Nálunk csak négyen voltunk, de az utolsó nyolc fordulóban sérülés miatt nem szerepelhetett az a játékos, aki az elmúlt három idényben gólkirály volt. A bajnoki cím az utolsó fordulóban dőlt el. Korábban – tenisz-szakkifejezéssel élve – sok meccslabdánk volt, de nem tudtuk hozni hamarabb az elsőséget. De végül sikerült, és nagyon nagy volt az öröm, mert a klub fennállása során ez volt a harmadik bajnoki aranyérem.

– Milyen a mérkőzések látogatottsága?

– A mi csapatunknál nyolc- és huszonötezer között volt, de számos jelentősebb meccsen húsz- és huszonötezer között alakult. Ahogy hallom, itthon néha százötven néző van egy-egy meccsen... Nagy élmény volt ilyen népes közönség előtt játszani, igazi futballhangulatban. Egymilliós városban laktunk, ahol nagyon várták már, hogy újra bajnok legyen a csapat.

– Mennyi idő kellett az akklimatizációhoz?

– Egy hónap kellett ahhoz, hogy mindent megszokjak. Nagy változás volt, főleg Anglia után nagy a kontraszt. Az edzéslehetőségek körülményei a magyart sem ütik meg, de a stadionok és a bajnokság színvonala sokat fejlődött, hiszen odakint már nyolc-tíz éve profi a sportág. Invesztálnak bele anyagilag, egyre jobb külföldieket szerződtetnek, ehhez persze hozzájárul, hogy Európában egyre kevésbé tudnak fizetni a klubok. Eddig főként a dél-amerikaiak és az afrikaiak voltak túlsúlyban a vietnami bajnokságban, de most már egyre több európai is odaigazol, nekem például holland csapattársam is volt.

– Ahol korlátozva van a légiósok száma, ott külföldinek lenni megtiszteltetésnek, rangnak számít...

– Szerintem Magyarországon nem is tudják elképzelni, mennyien akarnak odamenni! Minden héten jött öt-hat próbajátékos, és az én érkezésem előtt is teszteltek több futballistát. Mindenki tisztában van azzal, hogy ott lehet pénzt keresni, és a futball fejlődik. A klubok pedig megválasztják, kiket igazolnak, mert van kiből választaniuk.

– Egzotikus országról lévén szó, adódik a kérdés: anyagilag minden rendben?

– Persze, kifizettek! Hiszen a szerződésben szabályozva van minden. Félnek a FIFA-tól, és nem akarják, hogy elterjedjen róluk, hogy nem fizetnek.

– Mivel tölti a szabadidejét idehaza?

– Próbáltam egy kicsit pihenni, hiszen a szüleimmel, illetve a bővebb családommal régen találkoztam. Több mint egy hónapja ismét edzésben vagyok, és várom, hogy mit hoz a jövő. Jól szerepeltünk, bajnokok lettünk, nekem is jól ment a játék, úgyhogy nem kizárt, hogy visszahívnak. A csapat elindulhat az ázsiai Bajnokok Ligájában, ami egy újabb érdekes sztori lenne a pályafutásomban. Mindenre nyitott vagyok, bár a távolság miatt a családommal meggondoljuk, hogy visszatérjünk-e, ráadásul Magyarországról is keresnek... A hazai labdarúgással kapcsolatban is naprakész vagyok, érdekel, mi történik idehaza. Hétvégén például két meccsre, az MTK–Kecskemétre és a Ferencváros–Pécsre is kilátogatok korábbi edzőmmel, Vass Lászlóval.

– Mikor akar dönteni a folytatásról?

– Szerencsére nem üti egymást a kettő, mert a vietnami kérdésnek decemberben le kell zárulnia, Európában pedig január kezdődik az átigazolási időszak. Ami Ázsiát illeti, az sem mindegy, melyik városba hívják az embert, mert vannak olyan részek, amelyek nem annyira élhetők. Mi nagyon jó környezetben, egy tengerparti városban voltunk, a lányom nemzetközi óvodába járt, de láttam olyat is, ahová biztosan nem vinném a családomat.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.