Nyíregyháza

Vesztenivaló nélkül, felszabadultan

Ambrusz Árpád számára az olyan meccsekért érdemes focizni, mint a Debrecen elleni kuparangadó.
 
 

Nyíregyháza

Vesztenivaló nélkül, felszabadultan

Ambrusz Árpád számára az olyan meccsekért érdemes focizni, mint a Debrecen elleni kuparangadó.
 
 
 

Nyíregyháza

Vesztenivaló nélkül, felszabadultan

Ambrusz Árpád számára az olyan meccsekért érdemes focizni, mint a Debrecen elleni kuparangadó.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Tegye fel a kezét, aki ki tud igazodni a Nyíregyháza Spartacus idei szereplésén!

Senki?

Nem csoda... A szabolcsiaknál hosszú idő után a tavasz és a nyár folyamán végre rendeződött a tulajdonosi és az anyagi háttér, megerősödött a játékoskeret, tehát nagyjából minden adott az eredményes szerepeléshez. És részben eredményes is a szereplés, hiszen a Magyar Kupában az élvonalbeli Eger és Kecskemét hazai, illetve a másodosztályú csoporttárs Kazincbarcika idegenbeli búcsúztatása után már a negyedik fordulónál jár az együttes, és az első mérkőzésen a címvédő Debrecen is vesztesen távozott az ősi rivális otthonából.

Igen ám, de eközben úgy kell a téli szünetre vonulnia a Spartacusnak, hogy az NB II Keleti-csoportjában hat győzelem mellett négy döntetlenje és öt veresége van, ez pedig csupán a hatodik helyre elég. A hátrány nyolc pont az éllovas Békéscsabával szemben... Az idei utolsó fordulóban például a Cegléd otthonában kaptak ki a nyíregyháziak, akiknek emblematikus játékosa a 32 éves védő, Ambrusz Árpád. Náluk családi hagyomány a labdarúgás, hiszen az édesapja aktív részese volt a klub első nagy sikerének, amikor a csapat bajnoki címet szerzett az NB I/B-ben, és először jutott fel az élvonalba. Amikor ez a remek eredmény megismétlődött, már a fia, az ifjabb Ambrusz volt ott a pályán. Miközben gyakran változott a csapat összetétele, a védő maradt, és az egyre nagyobb elvárásoknak, a magasabb osztályok követelményeinek is megfelelt. Mára a klub egyik jelképévé vált.

A keddig kupavisszavágó előtt a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nem emlékszik rá, hogy hosszú pályafutása során bármilyen sorozatban megverték volna hazai környezetben a debrecenieket.

– Miért nem játszott a Cegléd elleni bajnokin?

– Betegség miatt. Csütörtök estére belázasodtam, de már jól vagyok. A hétvégén már nem volt lázam, és hétfő délután voltam edzésen is. Remélem, kedden játszhatok a Debrecen ellen – válaszolta Ambrusz Árpád.

– Minek köszönhető a kupamenetelésük?

– A Magyar Kupa-meccseken nincs vesztenivalónk, felszabadultan tudunk focizni. Ezt kéne átmentenünk a bajnokságba is, akkor minden másként alakulna... A kupában nem baj, ha kiesünk. Érdekesség, hogy a korábbi években mindig alacsonyabb osztályú csapatokkal szemben estünk ki, most pedig legyőzzük az élvonalbelieket.

– Emlékezetes meccsen győzték le a Debrecent, nyilván nagy élmény volt a siker!

– Nagyon jó volt átélni, pláne, hogy a Debrecen volt az ellenfél. Nem is emlékszem, hogy hazai pályán, akármilyen sorozatban megvertük volna a DVSC-t... A szurkolók reakciójából láttam, hogy többek számára sokkal fontosabb volt ez, mint egy bajnoki meccset megnyerni bárki ellen. Sokkal nagyobb örömet okozott.

– A visszavágón nyilván a legerősebb összeállításban játszik majd a címvédő...

– Úgy számolunk, hogy nem akarnak kiesni, bár nem tudok az ő fejükkel gondolkodni, hogy melyik fontosabb nekik, a bajnokság vagy a kupa. De gondolom mindkettő, főleg, hogy otthon játszanak, ráadásul a Nyíregyháza ellen. A lényeg, hogy ne adjuk fel, csináljuk azt, amit tudunk, akkor rosszul nem jöhetünk ki dologból. Bárki elmegy Debrecenbe, ott nagyon nehéz dolog nyerni. De ezekért a meccsekért érdemes focizni! Ez az utolsó meccsünk az idei évben, bár jól jönne, ha lenne még bajnoki forduló, és tudnánk javítani...

– Miben látja a bajnoki gyengélkedésük okát?

– Nem így terveztük, az tény... Régóta focizok, de ilyen bajnokságban még sosem volt részem, hogy ennyi botlás után, több fordulón keresztül két-hárompontos távolságban, tulajdonképpen együtt volt hat-nyolc csapat. Nagyon sűrű a mezőny, bár sajnos most meglépett a Békéscsaba. De két évvel ezelőtt hét pont volt az előnyünk a Diósgyőrrel szemben a téli szünetben, tavasszal pedig nyolcpontos hátrányban zártunk, tehát még nincs veszve semmi!

– Milyen változásokra lenne szükség tavasszal?

– Végre úgy kellene játszanunk, mint egy csapat, amelyik bajnokságot akar nyerni, versenyben akar lenni az első helyért. Önbizalommal kellene játszanunk, és elbírni a terhet: nem az a lényeg, hogy ne kapjunk ki, hanem hazai pályán kötelező mindenkit megverni! Nem szabad középszerűen játszani, hanem dominálni kell, idegenben pedig tilos kikapni, és néhány bravúrra is szükségünk van. A felelősséget el kell bírni, ez a különbség a kupa és a bajnokság között.

– Ha eddigi pályafutása legemlékezetesebb meccseire lennék kíváncsi, melyeket nevezné meg?

– A kupában egyszer döntetlent játszott a Gera Zoltán-féle Ferencváros ellen, bár tizenegyesekkel elbuktuk a párharcot. Aztán az NB II-ben egy-egyet játszottunk a Fradival az Üllői úton, tízezer ember előtt. És persze a Debrecen, illetve a Diósgyőr elleni meccsek, a szurkolók miatt. Ilyenkor majdhogynem képtelenség rosszul játszani. Az NB II-es bajnoki címet ki ne felejtsem, a nézők tombolva szaladtak a pályára, óriási élmény volt együtt ünnepelni a közönséggel.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.