Karrier

Az álmok nem szakadnak meg soha

Három hete újra itthon van Kiss László, és úgy tűnik, januárig marad is.
 
 

Karrier

Az álmok nem szakadnak meg soha

Három hete újra itthon van Kiss László, és úgy tűnik, januárig marad is.
 
 
 

Karrier

Az álmok nem szakadnak meg soha

Három hete újra itthon van Kiss László, és úgy tűnik, januárig marad is.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Mini Menotti ezúttal nem a Maldív-szigetekről, korábbi sikerei színhelyéről tért haza, hanem Kanadából, hiszen legutóbb a Toronto Vasas FC vezetőedzője volt. A csapat amatőr, a cél viszont nemes volt: összehozni a világvárosban élő magyarokat. Úgy tűnik, a küldetés nem járt sikerrel. A portugálok, a spanyolok, az olaszok, az írek, és a többi náció tagjai arrafelé is sokkal összetartóbbak, mint mi, magyarok. A tréner visszatérése nem kizárt, de azért másfelé is kacsingat. Hogy pontosan merre indul, még nem tudja, de szeretné, ha december közepéig tisztázódna a jövője.

A Rangadó.hu megkeresésre Kiss László kijelentette, a magyar futballközegben továbbra sem hagyja magát irányítani, és néha úgy érzi, viccben szereplő nyuszihoz hasonlít...

– Vége szakadt a torontói munkájának?

– Csak úgy szakadt vége, hogy arrafelé áprilisig nem lehet szabad pályán edzeni, tehát semmi értelme, hogy ott legyen az ember, ezért is jöttem haza – mesélte a Rangadó.hu érdeklődésére Kiss László.

– Milyen volt ez a nyolc hónap, Kanadában?

– Emberileg és szakmailag is csalódás volt, mert szinte semmit nem tudtam megcsinálni abból, amit vállaltam. Szerettünk volna az ottani magyaroknak egy új közösségi formát kialakítani a futballon keresztül, de süket fülekre találtunk, senki nem segített, hogy ezt megvalósítsuk. Minden nemzetiségnek van csapata, amelyhez kötődik, a magyaroknak nincs... Szakmailag sem tudtam úgy dolgozni, ahogy szerettem volna, de sokat tanultam, például a játékosok felkészítéséről, hiszen a fitnesz Amerikában nagy divat. Megtanultam, hogy minden rosszban valami jó, és meg kell próbálni azt keresni.

– Mi lenne a legideálisabb, legtesthezállóbb feladat, amelyet a legszívesebben vállalna?

– Az álmok nem szakadnak meg soha. Szerettem volna itthon dolgozni, és amíg kint voltam, akadtak is tapogatózások. Három NB I-es klubtól is kérdezték, mikor jövök haza, de egyik sem tudott, vagy talán nem is akart megvárni. Amióta hazajöttem, egy élvonalbeli csapat érdeklődött. Eddig az volt a baj velem, hogy nem volt pro licencem, úgy látszik, most az a baj, hogy van. Vagy nem tudom, mi a probléma velem...

– Ennyire rosszak a kilátások?

– Itthon egyik irodához sem tartozom, ezért nehéz dolgom van. De ha nem számítanak rám, megyek külföldre, mert élni kell, a számlákat fizetni kell. Az arab világból vannak lehetőségeim. Érdekesség, hogy mivel a kanadai munkavállalási engedélyem még egy évig jó, jelenleg kanadai magyarként vagyok regisztrálva, és így könnyebb munkát találni külföldön, mint magyarországi magyarként. December közepéig tudnom kell, hova fogok menni, tehát elvileg még egy hónapom van arra, hogy megfelelő munkát találjak. Magyar edzőkért nem kapkodnak sehol az ember után. Csoda, hogy el tudok menni valahova, de csak olyan helyre, amit idehaza nem becsülnek meg. Hiába nyertem több bajnokságot és kupát, hiába játszottam számos mérkőzést az ázsiai Bajnokok Ligájában, ezek itthon senkit nem érdekelnek. A magyar futballal egyébként semmiféle kapcsolatom nincs, nem járok be az MLSZ-be, és nem hívok fel senkit. Mérkőzésekre sem járok, már arról is leszoktam, nehogy azt mondják, azért megyek, mert pályázok valakinek a helyére. A nép közé szoktam beülni, de ott meg felismernek, azért nem tudok nyugodtan meccset nézni.

– Edzői pályafutásának melyik időszakára emlékszik vissza a legszívesebben?

– Négy évig a Vasas Izzónál, két évig pedig a Pénzügyőrnél dolgoztam, ez volt számomra a legkedvesebb hat év. De ez még a hetvenes években volt. De a Győrre, a Honvédra és a Ferencvárosra is örömmel gondolok vissza. Megpróbálok csak a szépre emlékezni. Én vagyok a legrégebben dolgozó edző a magyar futballban. Megpróbáltam tisztességes maradni, nincs is semmim. Sokat olvasom mostanában, milyen sokat foglalkoznak velem a szurkolók. Ez jólesik, de már nem tudok mit csinálni a magyar futballal, vagy ő nem tud velem... Nem hagyom magam irányítani, és néha úgy érzem, olyan vagyok, mint a viccben a nyuszi, akit azért is megvernek, mert van rajta sapka, aztán azért is, mert nincs. Nálam ez fokozottan működik, akármit csinálok, nem tudok, és már nem is akarok tenni ellene semmit, mert nem tudok.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.