Veszprém

Minőségi váltás volt

Finta Péter duplája is kellett a teremlabdarúgó NB I újoncának első sikeréhez.
 
 

Veszprém

Minőségi váltás volt

Finta Péter duplája is kellett a teremlabdarúgó NB I újoncának első sikeréhez.
 
 
 

Veszprém

Minőségi váltás volt

Finta Péter duplája is kellett a teremlabdarúgó NB I újoncának első sikeréhez.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az előző szezonban, a futsal NB II Nyugati-csoportjában 26 győzelem, két döntetlen és négy vereség volt az 1. FC Veszprém mérlege. A csapat ezzel tulajdonképpen simán nyerte a bajnokságot, és feljutott az élvonalba, miközben bejutott a Magyar Kupa négyes döntőjébe, amelyet meg is rendezett. A klub történetének első idénye tehát rendkívüli sikereket hozott, az új szezon viszont kifejezetten rosszul indult: kiesés a kupából, az élvonalban pedig két döntetlen és öt vereség. A tabella utolsó helyén szerénykedett a nyeretlen veszprémi gárda, mígnem elérkezett az alapszakasz kilencedik fordulója, és a DEAC Armada Futsal Klub otthonában megszületett az első siker!

A bakonyiak 7-5-ös győzelméből a rutinos Finta Péter két hajrágóllal vette ki a részét. Nagypályán a Fehérvár FC és a Haladás színeiben is szerepelt, majd 2008 óta újra a nevelőegyesületét, a Veszprém FC-t erősítette, de idén nyáron a megyei első osztályban szereplő Alsóörs SE-be igazolt. Hogy nem csak üdülni jár a Balaton partjára, azt igazolja a nyolc bajnoki meccsen szerzett tíz gólja. A teremlabdarúgó-csapat szereplésével kapcsolatban a 31 éves játékos a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, a vereségek demoralizálták a csapatot, de a Cső-Montage elleni vereség mindenkiben felébresztette az érzést: van keresnivalójuk!

– Mi volt a forgatókönyve az első veszprémi sikernek?

– Nehéz meccs volt, nehezen indult. Nagyon motiváltak voltunk, szerettük volna, hogy megszülessen az első győzelmünk, amelynek egyébként már hetekkel ezelőtt meg kellett volna lennie – mesélte Finta Péter. – Nagyon jól kezdtünk, de kettő-nullás vezetésünk után buta szabálytalanságokkal büntetőkhöz segítettük a debrecenieket. Az első még kimaradt, de aztán kettőt berúgtak, és még a szünet előtt sikerült megszerezniük a vezetést is. Másodpercekkel a lefújás előtt is ott voltunk a kapujuk előtt, de a nagy helyzetinket nem tudtuk értékesíteni. A szünetben is éreztük, hogy motiváltak, jobban vagyunk, és mindenképpen győzni akartunk. Ha már ennyit utaztunk, úgy voltunk vele, hogy nyerjük meg a meccset, mert siralmas lett volna ismét egy vereség után hazautazni. A hajrában sikerült gólokat rúgnunk, így a vége tulajdonképpen sima volt.

– Miért nem jött össze eddig az, ami most igen?

– Sok dolog eszünkbe jutott ezzel kapcsolatban, sok mindenről beszélgettünk a csapattársakkal. Mindenkinek saját magában kell keresnie a hibát, de talán meg is ijedtünk, valójában nem is tudtuk, milyen ez az NB I. A váltás minőségi volt, ahogyan a nagypályás NB III és a másodosztály között is, két és fél éve. Ezeken kívül is sok összetevője lehet a dolognak, talán ne is menjünk bele a részletekbe. A kudarcok jöttek egymás után, és ilyenkor már az ember tudatalattijában is benne van, ha gólt kapunk, nehéz fordítani. Jöttek folyamatosan a vereségek, amelyek demoralizálták a csapatot, egyre többen mondták, hogy nem vagyunk méltók erre az osztályra, s talán néhányan el is hitték! A Cső-Montage elleni vereség azonban mindenkiben felébresztette az érzést: van keresnivalónk! Azon a találkozón is nyernünk kellett volna, de buta hibákat vétettünk. A fiatalokban, és az idősebbekben is tudatosítani kell, hogy ezen a szinten már nem lehet hibázni! Az NB II-ben mindegy volt, hogy kaptunk két gólt, hiszen utána gyorsan rúgtunk négyet, de itt ez már nem működik.

– A kudarcok mennyire viselték meg lelkileg a csapatot?

– Öt vereséget szenvedtünk zsinórban, ez nehezen dolgoztuk fel, főleg azért, mert tavasszal sikeres szezont zártunk. Demoralizálóak voltak azok a végzetes hibák, amelyek most, Debrecenben végre nem fordultak elő. Elöl berúgtuk a ziccereinket, néha lehetetlen helyzetből is eredményesek voltunk, hátul pedig nem voltak buta labdaeladások.

– A DEAC elleni siker elindíthatja az együttest a siker útján?

– Bízunk benne! Jobb a hangulat az edzéseken, mint az utóbbi időben volt, amikor lehajtott fejjel közlekedtünk. Engem elég sokan ismernek a városban, úton-útfélen megállítanak, kérdezősködnek, de nem tudtam mit mondani... Számunkra nagyjából öt csapat verhető ebben a mezőnyben, s talán jobbak is vagyunk náluk. Remélem, ezzel a győzelemmel kilábalunk a gödörből. A Győr ellen jó játékkal szoros meccset szeretnénk játszani, az eredménytől függetlenül, sok nézővel. Utána meg jön a Rubeola FC Csömör, amely ellen egyértelműen pontokat akarunk szerezni.

– A nagypályás NB II után a megyei első osztályba igazolt. Nem volt nagy visszaesés ez?

– De igen, az volt, de muszáj volt. A munka mellett már nem tudtam vállalni a másodosztályt. Fáradtabb voltam, míg a többiek pihentebbek készülhettek az edzésekre és a meccsekre. Nem tudtam olyan teljesítményt nyújtani, hogy stabil kezdő legyek, a napi két edzéseket pedig eleve nem tudtam vállalni. Majdnem fölöslegesnek éreztem magam ott, hiszen nem tudtam segíteni. Időközben megszületett a második gyerekünk. Ha a csapattal elutaztam mondjuk Kozármislenybe, azzal elment az egész nap, és most már a családommal is szeretnék több időt tölteni.

– Tevékenykedik a veszprémi futsal utánpótlásában is, ahonnan jó hírek érkeznek!

– Megállapodtunk a Báthory István Általános Iskolával, mert jövőre U11- és U13-csapatot is szeretnénk indítani, ehhez pedig nagyobb bázis, nagyobb merítési lehetőség szükséges. További iskolákkal is tervezünk együttműködési megállapodást, mert szeretnénk megismertetni a játékot a gyerekekkel, illetve a Bozsik Program mintájára iskolabajnokságot is indítanánk.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.