Velence

Szabályozd a Tiszát!

Az egykori Videoton-játékos, Salacz János 41 évesen a megye I. listavezetőjének egyik erőssége.
 
 

Velence

Szabályozd a Tiszát!

Az egykori Videoton-játékos, Salacz János 41 évesen a megye I. listavezetőjének egyik erőssége.
 
 
 

Velence

Szabályozd a Tiszát!

Az egykori Videoton-játékos, Salacz János 41 évesen a megye I. listavezetőjének egyik erőssége.

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Az a furcsa eset történt meg Velencén, hogy a megyei első osztályú csapat játékosai a keddi, DVTK elleni kilencven perc után talán nem is a kiesés miatt szomorkodtak igazán, hanem amilyen körülmények között búcsúztak – tudósít a Fejér megyei Hírlap a Magyar Kupa harmadik fordulójában rendezett Velence SE – Diósgyőri VTK (0-3) mérkőzésről.

A tópartiaknak a játék képe alapján továbbjutási esélyük volt, nem is kicsi. Az első félidőben például Fésű Gábor egyszer lábbal, kétszer fejjel kényszerítette bravúrra Tajti Norbertet, akinek még szerencséje is volt, hogy egyszer elakadt a testében a labda. A másik oldalon Puhnyák is remekelt, de a nagyobb ziccerek a hazaiak előtt adódtak. „Szabályozd a Tiszát!” – kiabált valaki a korlát mellől, Salacz János pedig megfogadta a tanácsot és a maga 41 évével leradírozta a sztárcsatárt a pályáról.

„Ha pedig már végképp nagy volt a baj, odaért az ex-Videotonos, 41 éves Salacz János” – tudósít a sportgeza.hu.

A második félidő 15. perce hozta meg a változást: Tisza a védők szorításában gyengén lőtt, majd elesett, mindenki elképedésére Barna Gábor játékvezető büntetőt ítélt, amit Luque váltott gólra (0-1). Érthetően megtörte a házigazdát az igazságtalanság, és négy perc múlva az egyetlen védelmi megingást Tisza Tibor góllal büntette (0-2). De még ekkor sem dőlt el semmi: Kadlecsik Tibor szemben állt a kapussal, de eltalálta a labdával, majd jött a kései kompenzáció, kamutizenegyes a hazaiaknak is, de Somogyi Szabolcs félmagas lövését védte Tajti. A hatalmasat küzdő Velence pechjére Tisza 91. percben ellőtt szabadrúgása a sorfalon megpattanva esett a kapuba (0-3), így aki csak az eredményt látja, azt hiszi, sima volt. Pedig nem...

A meccs korelnöke, Salacz János neve egyáltalán nem ismeretlen, hiszen a kalocsai születésű játékos 1991 és 1994 között a Videoton, 1997 és 1999 között pedig a Gázszer FC színeiben összesen 135 mérkőzésen szerepelt az élvonalban, de volt még az MTK, a Sopron, a Veszprém és a Bodajk labdarúgója is. Most pedig a Fejér megyei első osztályban listavezető Velence SE erőssége. Bizony, erőssége, a negyedik iksz után is, erre ékes bizonyíték keddi teljesítménye, illetve a fent idézett tudósítások. Salacz a Rangadó.hu érdeklődésére felelevenítette a DVTK elleni kupameccset, és kifejtette azt is, hogy a futball nincs életkorhoz kötve, inkább adottság kérdése, sérülésfüggő, és azon is múlik, hogy az ember mit dolgozik mellette.

– A tudósítások szerint a null-három nem tükrözi megfelelően a meccs képét. Szorosabb volt?

– Valójában elfogult vagyok egy kicsit. A diósgyőriek közül három vagy négy kezdőjátékos hiányzott. Az első félidőben nulla-nulla volt az állás, és isten igazából olyan nagy helyzetet nem tudtak kialakítani a vendégek, sőt a kapusuknak volt két nagy bravúrja – mesélte Salacz János. – A második felvonásban kaptak egy erősen megkérdőjelezhető tizenegyest. Nulla-kettő után egyszer a kapusra mentünk egy az egyben, és egy védett egy tizenegyest, de mi is tudjuk, hogy azt visszakaptunk, nem volt semmi... Beszéltem néhány diósgyőrivel a meccs után, és ők is mondták, hogy nem volt egyszerű dolguk, hiszen istenigazából helyeztük sem volt. Ez egy szép nulla-nulla volt, amelyen tizenegyesek lettek volna.

– Büszkék, amiért megnehezítették a DVTK dolgát, vagy bosszankodnak, hiszen a látottak alapján a nagy bravúr sem volt lehetetlen?

– Büszkék lehetünk erre az eredményre, de csalódottság is van bennünk, mert nem így szerettünk volna kikapni. Én például délelőtt tizenegyig dolgoztam, és fél egykor volt a mérkőzés, ők meg profik, de a pályán nem jött ki az a valós különbség, ami kijöhetett volna. Néhányan azzal példálóznak az interneten, hogy külföldön is előfordul, hogy egy harmadik ligás csapat megszorítja mondjuk a Manchester Unitedet, de szerintem ilyennel nem jó takarózni. A diósgyőrieknek magukba kellene nézniük, hiszen sok mindent elmond, hogy a szurkolóik sem voltak maradéktalanul elégedettek.

– Más ez a vereség, mintha egy NB III-as vagy NB II-es csapattól kaptak volna ki, vagy vereség és vereség között nincs különbség?

– Egyáltalán nem mindegy, kitől kapunk ki. Ha a keddi meccset nézzünk, egy NB III-as együttesnek sokkal jobban megnehezítettük volna a dolgát. Így nem olyan nagy szégyen kikapni. Bizonyosodott, hogy ők is emberek! Hiába vagyok én negyvenegy éves, tisztában vagyok velem, hogy soha nem szabad föladni! Hinni kell abban, hogy egy meccsen bárki bárkit legyőzhet, mert ha a túloldalon csak egy picit nem úgy állnak a mérkőzéshez, ahogy kellene, és lenéznek minket, akkor komoly gondok adódhatnak. Nem tudom, hogy a diósgyőriek lenéztek-e minket, de elég nagy arcok voltak odaát... Inkább a spanyolok voltak alázatosabbak, ők ebből a szempontból normálisabbak voltak. A magyar labdarúgóknak egyébként is szükségük lenne fejlődésre, mentális téren.

– Mikor vetett véget a profi karrierjének?

– A Videoton és a Gázszer után Veszprémben játszottam, NB II-ben. Aztán visszajöttem Bodajkra, ahogy a Sándor Károly Akadémia csapatában együtt játszottam Kanta József és Bori Gábor generációjával, de akkor már többféle feladattal voltam ellátva. Az akkori MLSZ-elnök, Nemes Ferenc cégénél voltam alkalmazásba, a klubnál pedig technikai vezetőként is tevékenykedtem, amellett, hogy még aktív játékos is voltam, de mindez akkor már nem az igazi profi létről szólt. Immár jó néhány éve megyei szinten futballozok. Lehet, hogy lehetett volna jobb karrierem, de van NB II-es, NB III-as, megye egyes és megye kettes bajnoki címem is. Csak az NB I-es hiányzik, de az már nem is lesz...

– A kupabúcsú után mi a következő céljuk?

– Szeretnénk SportM Kupát nyerni, ha odakerülünk. Csak a PVSK és mi jutottunk a legjobb harminckettő közé a megye egyes résztvevők közül, ezért furcsának tarom a négycsapatos mezőnyt. Így még az is lehet, hogy a két korábbi kieső, a Martonvásár és a Babót játssza a döntőt, pedig mi jutottunk a legtovább a pécsiekkel. Faramuci helyzet, lehet, hogy a szövetségben sem számított erre. De mi állunk elébe, szeretnénk aranyérmet szeretni! A szezon elején kijelentették, hogy jó lenne dobogóra kerülni a bajnokságban. A mi csapatunk a legöregebb, nagyon sok a harminc év feletti játékos. Persze, hogy szeretnénk megnyerni! Lehet, hogy a télen vagy a nyáron, vagy két év múlva abbahagyom, de szeretném, hogy még egy bajnoki aranyérem ott legyen a tarsolyomban!

– Túl a negyedik ikszen hogy látja, megyei szinten meddig lehet játszani?

– Nincs életkorhoz kötve, inkább adottság kérdése, sérülésfüggő, és azon is múlik, hogy az ember mit dolgozik. Akár negyvenöt éves korig is lehet játszani, kérdés, hogy a mai fiatalok mennyire ütőképesek hozzánk képesek, mert én úgy látom, hogy akarati tényezőkben nagyon el vannak maradva. Kedden például semmi gondom nem volt azzal, hogy Tisza Tibor harminc méteren belül nem tudott semmiben megverni, lefutni.

– Mivel foglalkozik, amikor nem futballozik?

– Gyógymasszőrként dolgozom Mohácsi János doktor úrnál. Ez éppen ideális foci utáni munkahely, hiszen sok sportolóval kerülök kapcsolatba, és sokat segít a doktor úr én is abban, hogy fitt legyek. Kedden is elengedett a mérkőzésre, szerdán pedig munka után egyből mentünk a konditerembe, mert figyel arra, hogy megfelelően regenerálódjak. Egy fontos dolog van, hogy az egészségemre és az esetleges sérülésekre figyelnem kell, hiszen van egy jó munkahelyem! Idén nyáron már abbahagytam, de két hónap után szólt a klubvezetés és játékostársak, úgyhogy visszatértem a pályára.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.