„Ezt a jövő edzőinek, nekünk kell megoldanunk!”

November 18-án, pénteken, azaz ma ünnepli negyvenedik születésnapját Jäkl Antal!
 
 

„Ezt a jövő edzőinek, nekünk kell megoldanunk!”

November 18-án, pénteken, azaz ma ünnepli negyvenedik születésnapját Jäkl Antal!
 
 
 

„Ezt a jövő edzőinek, nekünk kell megoldanunk!”

November 18-án, pénteken, azaz ma ünnepli negyvenedik születésnapját Jäkl Antal!

1971. november 18-án, Siklóson született Jäkl Antal, aki 1985-ben a Beremendi Építők színeiben ismerkedett meg a labdarúgással. 1993-ig szerepelt nevelőegyesületében, majd 1997-ig a Pécsi MFC-t erősítette. Pályafutása legeredményesebb állomása Dunaújváros volt (1997-2003), hiszen a Dunaferr-rel 2000 tavaszán magyar bajnok lett. 2003 óta Győrben él, az ETO-val két éve szerepelt utoljára az élvonalban. A rendkívül megbízható védekező középpályás összesen 330 NB I-es meccsen szerepelt, 13 gólt lőtt. Jelenleg az U16-csapat edzője.

A Rangadó telefonon köszöntötte fel a jeles évfordulón Jäkl Antalt, aki elmondta, hogy sok elhivatott fiatallal dolgozik, akik ráadásul tehetségesek is!

– Boldog születésnapot!

– Lebuktam! De az internet már csak ilyen. Hát belecsúsztam a negyvenbe... De rendben vagyok, dolgozok, A-licencre járok, tanulok, tehát pörögnek az események, szép feladataim vannak – mondta a Rangadó.hu érdeklődésére fiatalos lendülettel Jäkl Antal.

– A mai tinédzserekben mennyi elhivatottság van a labdarúgás iránt, az ön fiatalkorával összehasonlítva?

– Nehéz helyzetben vagyok, mert több évtizedes távlatot kell visszaugornom az időben... Annak idején más volt a szituáció, hiszen én egy falusi csapatban, Beremenden, a megye egyben kezdtem, ott volt serdülőcsapat tíztől tizennégy éves korig, utána már az ifi jött, amit én át is léptem, és rögtön a felnőtt csapatban találtam magam. Ez ma már elképzelhetetlen, csak egy korán érő típus, vagy egy nagyon jó futballista tud odakerülni ilyen fiatalon. A modern fociban már jobban fel van építve az utánpótlás-nevelés rendszere. Győrben jelenleg az a legfőbb probléma, hogy kevés a gyerek, azon dolgozunk, hogy összeszedjük őket.

– A mennyiséggel tehát vannak problémák, de mi a helyzet a minőséggel?

– Országos szinten jó a csapat, most az ötödik helyen vagyunk a zárt bajnokságban, amelyben az első osztályú klubok utánpótlás-együtteseivel találkozunk. Ezt most változtatták meg, aminek nagyon örülünk. Tavaly a kiemelt bajnokságban harmadikak lettünk, de sok olyan ellenfelünk volt, akit nagyon megvertünk, mert nem volt nagy az ellenállás. Színvonalas a játékunk, a srácok nőnek, erősödnek, jól fejlődnek, sok elhivatott van köztük. A csapat felében benne van az esély, hogy komoly futballista lesz, ha nem törik meg a pályája. De ez nehéz dolog, elég rögös az út, sok olyan tényező van, ami megakadályozhatja őket, például egy sérülés, tehát szerencse is kell hozzá!

– A felnőtt csapat remek szereplése jó motiváció lehet a fiatalok számára!

– Kötelező jelleggel nézzük a meccseiket, és mindenkinek ki van adva, hogy figyelje, a pozíciójában szereplő felnőtt játékosnak milyen feladatai vannak, és azokat hogy oldja meg. Nagyon jó, következetes munka folyik Csertői Aurél irányításával, csak az a pech, hogy ezzel a teljesítménnyel sem állnak az élen, mert a Debrecen is egy jó sorozatot produkál éppen. Bízom benne, hogy a nemzetközi szereplést sikerül kiharcolni. Szembeötlő, hogy tényleg motiváló erőt jelent a fiatalok számára! A mai világban elkerülhetetlen, hogy a tévében lássák a világfutball sztárjait, de én akkor leszek igazán boldog és elégedett, ha majd Tokody, Stevanovics vagy Kiss Máté mezét látom a hátukon! Hiszem, hogy a magyar futball ki tud emelkedni a jelenlegi helyzetből. Ez persze egy nagyon hosszú folyamat, de az utóbbi időben már vannak apró jelei az előrelépésnek, csapat- és válogatott szinten is stabilabbak vagyunk Közép-Európában! A románok, a csehek, a szerbek és a szlovénok minta egy kicsit megtorpantak volna, mi viszont a korábbinál eredményesebbek vagyunk. Tíz évvel ezelőtt, ha a Dunaferr-rel kimentünk mondjuk Salzburgba, vagy Kassára, akkor komoly ellenállásba ütköztünk, és két-három gólt biztosan kaptunk, pedig az a Dunaferr jó csapat volt! Most viszont sokkal jobban megszorongatjuk a környező országok csapatait. Vannak bíztató jelek, de sokat kell dolgozni, nehéz felvenni a versenyt a külföldiekkel.

– Hogy látja az utánpótlás országos helyzetét?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy össze kellene szedni a gyerekeket, mert kicsi a létszám! Ezt a jövő edzőinek, nekünk kell megoldanunk! Az igazolt játékosok száma nagyon kevés, mert sok olyan inger éri a fiatalokat, ami miatt nem biztos, hogy a focit választja, és a kisebb létszámból értelemszerűen kevesebb jó játékos kerül ki. A tehetséges gyerekeket pedig minél többször kellene versenyhelyzet elé állítani. A magyar ember el van kényeztetve, mert a hatvanas-hetvenes években nagyon jó csapataink voltak. Akkoriban Afrika és Ázsia még nem volt sehol, ma viszont már mindenhol iszonyatos mértékben fejlődik a labdarúgás. Kis ország vagyunk, meg van kötve a kezünk, de úgy látom, hogy lépegetünk egy kicsit előre. Győr egy kis ékszerdoboz, országos viszonylatban is nagyon jók a feltételek, de nekünk is sok mindenben kell fejlődnünk, tanulnunk.

– Gondolom, a válogatott jó szereplése azért is örömteli, hiszen egykori mestere, Egervári Sándor a szövetségi kapitány!

– Együtt dolgoztunk Dunaújvárosban, aztán Győrben is, összesen körülbelül öt évet. Jó érzésem van az eredményessége láttán, nagyon örülök a sikereinek, hiszen jól ismerem őt! Megérdemelte, hogy megkapja ezt a feladatot. A magyar futballnak nagyon jót tesz, hogy van sikerélményünk. A magyar ember nagyon szereti a focit, és nagyon tud reménykedni! Ha csak egy kicsit is jobban szerepel az ETO, a városban máris lehet érezni! Amikor viszont nem, akkor nagyon megcsappan a kedv. Az lenne jó, ha tízezer jönne ki minden meccsre, de ehhez persze elengedhetetlen az igényes foci.

– Kiegyensúlyozottnak, sikeresnek érzi a pályafutását?

– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Bár a PMSC nagyon szegény klub volt, megtanultuk becsülni azt a keveset, ami volt, és megtanultuk, hogy kell dolgozni egy ilyen környezetben. Aztán egy nagyon sikeres, jó döntés következtében Dunaújvárosba kerültem, ott lettem ismertebb labdarúgó. Csodálatos hat év volt, még akkor is, ha az utolsó évben összecsuklott a vasmű, és fizetés nélkül futballoztunk. De nem ez maradt meg benne, hiszen az azt megelőző öt év sikerei miatt erre szinte nem is emlékszem! Már elmúltam harmincéves, amikor Győrbe igazoltam, ezért először csak két-hároméves szerződést kötöttünk, majd mindig egy-egy évvel meghosszabbítottuk. Nem levezetni jöttem ide, de nem is gondoltam, hogy ilyen sokáig fogok még játszani. Itt fogunk letelepedni, nagyon kötődünk a városhoz, a családom is jól érzi magát Győrben.

– Tavasszal Sport M Kupát nyert a megyei első osztályú Győrszemere színeiben. Játszik még?

– Csak akkor, ha nagy bajban vannak sérülések vagy eltiltások miatt. Edzésekre nem tudok járni, mert nagyon sok dolgom van, főállású edző vagyok, és ez komoly meló, komolyan vesszük az utánpótlás-képzést. Papíron még igazolt játékosa vagyok a csapatnak, de a jelenlegi szezonban csak kétszer szálltam be csereként.

– Volt vagy lesz nagy születésnapi mulatság?

– A szűk családdal és az edzőkkel együtt elmentünk és ettünk-ittunk, hétvégén pedig a nagyszülők jönnek.

– A felnőtt csapat pedig a Honvéd legyőzésével adhatna szép ajándékot...

– Az egész klub érdeke, hogy az első csapat jól szerepeljen. Nagyon drukkolunk, mert a Honvéd kellemetlen együttes...

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.