„Az elején tartunk még ennek az egész ügynek!”

Öten ötféleképpen a magyar fogadási csalásokról, a bundázókról és a megegyezéses meccsekről.
 
 

„Az elején tartunk még ennek az egész ügynek!”

Öten ötféleképpen a magyar fogadási csalásokról, a bundázókról és a megegyezéses meccsekről.
 
 
 

„Az elején tartunk még ennek az egész ügynek!”

Öten ötféleképpen a magyar fogadási csalásokról, a bundázókról és a megegyezéses meccsekről.

Az elmúlt napokban, hetekben egyre több magyar labdarúgóról derült ki, hogy valamilyen szinten köze van vagy volt a fogadási csaláshoz, illetve egyre több mérkőzés került bundagyanúba a vallomástételek során. A Rangadó.hu legújabb körképében öt olyan ember szólalt meg, aki napi szinten tisztában van a magyar futball eseményeivel kapcsolatban. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egyrészt mi a véleményük ezekről az ügyekről, másrészt őket mennyire kedvetlenítik el, ábrándítják ki a magyar focicsalások, harmadrészt szerintük a nézőkre, szurkolókra ezek a hírek, leleplezések milyen hatással lesznek?!

Az öt megszólalónk:
Nyári Sándor: négyszeres bajnok, ötszörös Magyar Kupa-győztes röplabdaedző, volt szövetségi kapitány, futballkedvelő
Dr. Elbert Gábor: a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi főtitkára, egykori sport-szakállamtitkár, sportmenedzser
Hevesi Tamás: énekes, zenész, a REAC volt edzője, jelenleg a Ferencváros női csapatának, illetve a magyar női U17-válogatott trénere
Hajdú B. István: televíziós kommentátor, sportriporter
Csapó Gábor: olimpiai bajnok vízilabdázó, edző, a BetClic fogadóiroda magyarországi nagykövete

Nyári Sándor: „A gengszterek rátették a kezüket!”

– A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején egy ideig a magyar bajnok csepeli röplabdacsapatban játszottam, majd TF-es diplomával a zsebemben hazatértem szülővárosomba, és játékos-edzőként irányítottam az NB II-ben az együttest. A klub akkori mindenható elnöke és ura követelte, hogy mielőbb jussunk az NB I-be, ezért – elsősorban kiváló kapcsolataim révén – nem egyszer előfordult, hogy elkértünk, vagy odaadtunk mérkőzést az épp akkor rászorulóknak. Pénzmozgás soha nem volt: „majd legközelebb én kérek, és te adsz!” És egy láda sör hozzá, amelyet valamelyik öltözőben fenékig ürítettünk. Aztán várost váltottam, és tudtam, hogy nem ez a jó út. Új környezetemben elhatároztam, hogy kegyelmet nem kérek, de nem is adok, soha többé. A szakmai munkát és a következetességet siker koronázta, nagyszerű bajnokcsapatot hoztunk össze. A röplabdában húsz-huszonöt éve nem divat bundáról, vagy pénzért vásárolt adott-kapott mérkőzésekről beszélni. Nem divat a játékvezetők korruptságáról beszélni, sokkal inkább úgy gondoljuk egy gyenge bírói teljesítmény esetén, hogy szégyen, de csak ennyit tud. Magam is imádom a futballt, fiatalabb koromban hallottam az akkori legjobbak, Mészöly, Tichy, Albert szájából, hogy a Népstadionban hetvenezer embert is lehet csodálatos játékkal úgy elkényeztetni, hogy eszükbe sem jut a baráti meggyezés a végeredményt illetően. Baráti kapcsolataim vannak kimagasló tudású futballszakemberekkel és volt játékosokkal, s ők az elmúlt tíz évben egyre többet keseregnek azon, hogy a belső meggyezések mellett gengszterek tették rá a kezüket az európai- és a világfutball folyamataira. Tartok tőle, hogy magam is ismerek aktív, de a porondról egyre inkább háttérbe szürkülő játékosokat, akik az elmúlt évek arcpirító eredményeiben haszonélvezők voltak. Míg a futballt szeretők népes tábora, s mostanában úgy tűnik, a sportpolitika is szívesen látná újra az európai élvonalban a magyar labdarúgást, addig sajnos a manipulátorok miatt egyre kevesebb illúzióm marad nekem is, amikor egy mérkőzést a televízióban, vagy a helyszínen megnézek. Egyre többször megfordul a fejemben, hogy valós eredmény születik? Nehéz lesz megtisztítani a sportágat a gengszterektől, de nem szabad hagyni, hogy jelenlétükkel a sportágat még szeretőket is elriasszák ettől a gyönyörű játéktól.

Dr. Elbert Gábor: „Inkább visszahozza majd a nézőket!

– Annak örülnék leginkább, ha ettől megtisztulna a magyar labdarúgás, ha mindenki, aki sáros, kikerülne a futballból. A magyar focinak még mindig nagyobb varázsa, mint bármelyik sportágnak itthon, illetve még mindig többen nézik, mint bármelyik látható nyugati bajnokságot. Örülök, ha rend lesz, mert az jobb, mint a bizonytalanság. Jobb, mint a jelenlegi helyzet, amikor sokan tudni vélnek sok mindent, az edzők pedig rossz szemmel néznek mondjuk egy öngólt, és találgatják az okát. A kérdés persze az, hogy hol kell meghúzni a vonalat? Lesznek bizonyos szint fölött olyanok, akiket nem érintenek? Illetve nyilván vannak olyanok is, akik belekerültek, de inkább áldozatok, mint elkövetők. Kényes téma ez, de ha sikerül tisztázni, az szerintem inkább visszahozza majd a nézőket!

Hevesi Tamás: „Azonnali hatállyal megszüntetném!”

– Amikor az NB I-es REAC-hoz odakerültem, nagyon furcsa dolgokat tapasztaltam az élvonal belső világában. Nem arról beszélek, hogy a REAC bundázott, erről szó sincs, távol álljon tőlem, hogy ilyet állítsak. Csak ráérzés-szerűen láttam és éreztem furcsa dolgokat. Persze, nem zörög a haraszt... A tippmix meghonosítása, bevezetése elképesztően rosszat tett a magyar sportnak. Innentől kezdve minden mérkőzés teljesen kiszámíthatatlanná vált. Ha manapság van egy váratlan eredmény, máris mindenki arra gondol, hogy ez tippmix! Már harmadosztályú meccsekre is lehet fogadni, és a csalás nehezen bizonyítható. A becsületesen dolgozó edzőket és játékosokat ez ellehetetleníti, mert semmilyen eredményt nem lehet becsületesnek elfogadni. Undorítónak és felháborítónak tartom. Életemben nem fogadtam, és nem is fogok, de sok ismerősöm játszik. Egy sikeres fogadással a fizetése többszörösét keresheti egy játékos, a fogadó és a futballista is, a pénz pedig mindenkinek nagy úr. Úgy érzem, még a századát sem derítette ki a rendőrség az egész ügynek. Szerintem több mint százan benne vannak, csak Magyarországon. Sok csontváz van még a szekrényben, amelyek idővel ki fognak dőlni. A szakma nevében kikérem magamnak, hogy mint becsületesen dolgozó edző, a hátam mögött tönkre teszik a játékot. És úgy hallottam, hogy manapság sajnos már néhány vezető is játszik! Akik oktatnak, tanítanak, nevelnek, jó csapatot csinálnak, és egyszer csak egyéni hibák miatt kikapnak, bizonyítani is nehéz tudják a miértjét. Ha én lennék a magyar kormány, vagy a sportminiszter, vagy szerencsejáték-felügyelet, azonnali hatállyal megszüntetném a sportfogadást. A sportnak egyszerűen nem tesz jót! A dopping szelleme már amúgy is teljesen áthatotta, játszani pedig elég sok formában lehet, hagyjuk ki belőle a sportot! Ehelyett jelenleg kirakatba tesszük, és azt kiáltjuk: játsszál már!

Hajdú B. István: „Az átvert nézőn kívül nincs károsultja”

– A bunda, a megegyezés mindenképpen a nézők átverése, tehát semmiképpen nem előnyös. Amikor szebb napokat élt a magyar labdarúgás, morálisan akkor sem volt annyira tiszta, amennyire lennie kellett volna. A hatvanas-hetvenes években is voltak bundamérkőzések, de emellett tudtak futballozni is az illetők. Ma nem azért nem mennek ki a nézők a stadionokba, mert azt mondják, hogy á, ez úgyis bunda! Talán éppen a csalások szervezőit segíti, hogy a játék általános színvonala nem magas, tehát sokszor nehéz eldönteni, hogy valaki tényleg ennyire ügyetlen, vagy szándékosan teszi, amit tesz. Ha régen egy jó játékos elesett az ötösön, mindenki tudta, hogy azért volt, mert el akart esni. Ma megegyezés nélkül is elesnek. Én voltam az elmúlt időszakban, olyan magyar focimeccsen, amiről el nem tudom képzelni, hogy valamiféle megegyezés ne született volna előtte. Amióta létezik tippmix meg internetes fogadás, azóta nyilvánvalóan szaporodtak a csalások, és itt nem feltétlenül a végeredmény befolyásolására kell gondolni, hiszen már arra is lehet fogadni, hogy hány szöglet lesz egy találkozón. Vegyünk példának egy olyan csapatot, amelyik biztosan bennmarad. Van egy kapusa, aki mondjuk fél évig nem kap fizetést, és az utolsó fordulóban egy bundázással keres annyi pénzt, amennyit addig az egész szezonban összesen. Persze, elítélem, mert nem ez a megoldás, de könnyű elcsábulni! Nyilván volt ellenpélda is. A Fradinak annak idején győznie kellett a Debrecen ellen, hogy bajnok legyen, a vendégeknek pedig teljesen mindegy volt az eredmény. Ez volt az, amikor Szentes Lázárt a lefújás után hátba rúgták. Döntetlen lett, pedig nagy tétek voltak azon a meccsen, mégsem történt bundázás. Amikor gyerek voltam, az NB II-ben volt olyan csapat, amelyről tudni lehetett, hogy ha húsz forduló után volt annyi pontja, hogy ne essen ki, akkor nem nagyon fognak több meccset nyerni, mert feljutni sem akart. Szintén megtörtént a közelmúltban, hogy egy válogatott labdarúgó felszántotta a pályát, de feltűnt neki, hogy valami gyanús! A szünetben felelősségre vonta a csapattársait, és kiderült, hogy a meccs bizony el van adva. Fogadási csalások sajátságos jellemzője, hogy az átvert nézőn kívül nincs károsultja! Emellett rettenetesen nehéz bizonyítani, hacsak nem találnak valakinél mondjuk harminc nyerő tippmix-szelvényt, vagy nem hallgatják le a telefonját. A vizsgálati fogságban azonban elkezdenek beszélni a gyanúsítottak, és ha egyre többen vallomást tesznek, akkor kiderülhet, hogy itt nagyon komoly érintettség lehet. Nem vagyok benne biztos, hogy nem az elején tartunk még ennek az egész ügynek. Amitől szintén tartok, hogy ha valaki bundázni, befolyásolni akar, akkor a csapat legjobbjait kell megkeresnie, vagy kulcsposzton játszókat, vagy a bírót, a vagy kapust. A csapatkapitánynak vagy a legjobbaknak tudniuk kell róla, tehát szerintem egyre nagyobb nevek, egyre komolyabb múlttal rendelkezők fognak előkerülni. Ha annak idején Albert beszélte meg a meccset Mészöllyel, akkor most nem a huszadik csere fogja a huszonharmadik cserével!

Csapó Gábor: A fogadócégek is hibásak!

– Szerintem ez különlegesen nem befolyásolja például a nézőszámot! Akit gyerekkorában megcsapott a futball füstje, szeretet, az örökkön örökké hűséges marad a labdarúgás iránt. Ez csupán napokra vagy órákra lehet zavaró tényező. Csúnya dolog a bundázás, de hozzáteszem, hogy a fogadócégek rosszul adták meg a lehetőségeket! Nem akarok senkit védeni, de a Lazio–Roma meccset lehessen egyenesben fogadni, mert azt hogy veszi meg valaki? Sehogy! Azt nem lehet megvenni. De ha Nyékládháza–Pénzügyőr meccs van, arra csak ötös vagy nyolcas kötésben lehessen fogadni, mert úgy biztonságos. Ez is egy faktora az egésznek, de összességében szerintem ez nem olyan maradandó élmény a szurkolóknak. Minden csoda három napig tart, ez háromig sem. Bunda mindig volt és lesz is. Hat-hatos meg három-hármas meccsekre emlékszünk, de ezek olyan elenyésző számban fordultak elő, hogy hihetetlen. Ezerötszáz meccsből mondjuk három volt ilyen. Bár az átlagprobléma volna ennyire egyszerű, hogy megszervezték vagy nem. Az idő különben is mindent megszépít.

 

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Eredmények, interjúk, átigazolási hírek első kézből.